Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 4. szám
A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 341 Az adományrendszeren alapuló törvényes öröklési rend kiterjesztését nem adományi s különösen a nem nemesi javakra, azzal szokás indokolni, hogy amaz öröklési rend a családi élet követelményeit itt is kiváló mértékben kielégítette.48 Ezen felfogástól eltérő nézetemet fennebb már kiemelem. Itt azt csak azzal egészítem ki, hogy azon kiterjesztés a nem-nemesi vagyon- és családéletre kedvező nem lehetett, miután itt mindazon tényezők: a törzsi családérdek s az adomány visszaszállása, melyek amaz öröklési rendet előidézték, ismeretlenek s voltak kezdettől fogva a mai családélet alapját képező jogelvek érvényesültek. Igaz ugyan, hogy nálunk még ma is egyik legvitásabb kérdés, hogy a törvényes öröklési rend mily alakban szabályoztassék.49 Előttem azonban kétségtelen, hogy a család ma csak mint vérségi kötelék szolgai a törvényes öröklési rend alapjául. Ennek folytán a rokonok öröklési jogának megállapításánál csak azon kapcsolat vétetik figyelembe, melyben az örökhagyóhoz állanak, s nem egyúttal az is, melyben a vagyon eredetét tekintve, ehhez vannak. Az egyén mai jogelvek szerint feltétlen ura vagyonkörének; az egyes vagyonelemek eredete azt nem korlátolja. Ezért nincs elegendő ok arra, hogy ha két egyén egyenlően közel rokona az örökhagyónak, 48 Zlinszky, I. m. 293. 1. 49 Az ősi- és szerzeményi vagyon megkülönböztetése mellett kivánja az öröklési rend szabályozását: Tóth Lőrincz, «A magyar örökösödési jog szelleme és alapelvei más jogokkal hasonlitva> czimű művében. Akad. Ért. I—III. köt. E mű kiváló fontossággal bir, egyfelől azért, mivel az ági öröklés rend mellett ott felhozott indokok azonosok az országbirói értekezlet közvetítő javaslatának ind okaival (1. Ráth György, Országbírói értekezlet 95—97. 1.), melynek szerzője az emiitett mű irója volt ; másfelől pedig, mert az ági öröklési rend mellett felhozott ujabb érvek lényegileg az ott mondottokon alapulnak. Ezen öröklési rend fentartását kivárják továbbá : Zlins/ky Imre (Magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés), Zsögöd Benő (Öröklött és szerzeményi vagyon, Magyar Igazságügy XI—XII. kötet; Kiskorúak utáni törvényes öröklésről. U. o. XII. köt 176—190. és 213 — 249 1 ; Kötelesrész U. o. XIII. köt. ; Az örökösödési törvény tervezetéről. U. o. XVIII. és XIX. köt. ; Törvénytervezet a törvényes örökösödésről. U. o. XXIV— XXVI. köt.), Herczegh Mihály (Magyar család és öröklési jog 254—266. és 285—293. 1. ; Az ági öröklési rend fentartása, Magyar Jogászegyleti értekezések VIII.) ; Vida Lajos (Vélemény Teleszky István urnák, az örökösödési szabályok módosítását érdeklő indítványa fölött. Migyar Jogászgyülés évkönyve 1871. évre I köt. 75 — 83. 1.); Pósfay Károly (1. az 1871. évi jogászgyülésen tartott beszédei és Örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához Jogt. Közi. 1884. évf. 98 — 99. 1.). Jogtudósaink nagyobb része az ági é^ öröklési rend ellen nyilatkozott, s a törvényes öröklési rendet az ősi szerzeményi vagyon közti különbség elejtésével kívánja szabályozni. Itt csak a főbb munkák felsorolására szorítkozom. Szokolay István, Örökösödési törvényeink múltja és jövője. Törvényszéki csarnok 1862. (IV.) évf 42—50, 67— 70. sz. Katona Mór, A törvényes örökösödés a magyar jogban. Jogt. Köz 1872. évf. Vajkay Károly, A német közönséges magánjog és történelme köréből; Kolozsvári Tractatus a successióról. Az uj irány Úttörője s legkiválóbb képviselője dr. Teleszky István. Idevágó munkái : A II. jogászgyülés elé terjesztett indítványa Magy. Joggy. évkönyve 1871. I köt. 8 —14. L. ; örökösödési jogunk törvényhozási szabályozásához ; Öröklési jog tervezete 1882. ; a bizottság átdolgozásában 1886; A magyar örökösödési jog tervezetének vezéreszméje, Magyar Jogászegyleti értekezések.
