Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám

334 Dr. Magyary Géza törvényes öröklési rend elveit a városi vagyonra is alkalmazták, a nélkül hogy azt ezen vagyon természete szükségessé tette volna. Mert való ugyan, hogy a városi vagyon is királyi adomány folyománya, de csak a városra, mint testületre ; az egyeseknek ezen vagyonban való részesedése azonban a királyi jogtól független magántulajdon volt, ugy, hogy ha egyeseknek öröklésre képes rokonaik nem voltak, hagyatékuk nem a királyra, hanem a városi kincstárra szállott (1649: 16 t.-cz.). Forrásaink a részben nincsenek, hogy a nemesi vagyonra megállapított öröklési rend elvei a városi vagyonra részleteikben miként alkalmaztattak. Egyik nagy tudósunk e tekintetben csak annyit jegyez meg, hogy az örökösödési rend a városi ősi vagyonban is ugyanaz volt, mely a mindkét ági nemesi vagyonban.16 Ez kétségkívül helyes, s csak kiegészítendő azzal, hogy a városi szerze ményben való törvényes öröklési rend sem tért el a nemesi szerzeményre megállapított öröklési rendtől. Tehát a városi ősiben is csak az első szerző lemenői örököltek; a szerzeményben pedig az örökhagyó összes le- és felmenői, az oldalágiak közül azonban csak azok, kikkel az örökhagyó az ősire nézve osztatlan állapotban volt. E következtetés annál inkább tekinthető helyesnek, mert egy XVII. századbeli jogemlékben megerősítést nyer. Ertem a dr. Vajkay Károly által közzétett kolozsvári tractatust 17 E szabályzat, mely 1603-ban készült, s utóbb még némi toldásokkal is lett ellátva, eléggé igazolja, hogy a kolozsváriak öröklési joga a nemesi jog nagymérvű befolyása alatt állott. A törvényes Örökösöknek három osztályát külömbözteti meg. Az elsőbe tartoznak «a fiak, leányok és unokák*, a másodikba: «az atyák, anyák és szüleink,» a harmadikba caz oldalul való atyafiak, vagy azoknak gyermekei, a kik tudniillik a meghalt embereknek közelebb vér szerint való atyafiai, akár atyai, akár anyai ágról valók legyenek.*18 E szerint tehát első sorban örököltek a lemenők; az első izbeliek fejenként, a többiek törzsenként. A felmenők azonban nem mindig előzték meg az oldalágiakat, hanem csak akkor, ha az örökhagyóval osztatlan állapotban voltak, mert különben, «a közelebbik oldalról való atyafiaira szállanak a javai»19 A felmenők öröklési jogosultsága rendszerint csak a szerzeményre vonatkozhatott, mert ősiben, ha lemenőjükkel osztatlan állapotban voltak, a dolog természeténél fogva nem örökölhettek. A Tractatus magyarázataként 1605-ben hozott határozat a felmenők öröklésénél 16 Wenzel G. I. m. II. köt. 436. 1. 17 Kolozsvári Tractatus az successióról. 18 Vajkay, Kolozsvári Tract. 29. 1. 19 U. O. 32-33. I