Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 333 a nemesi joggal szorosabb kapcsolatba hozattak. Nyilvánult pedig ez abban, hogy az ösi és szerzemény jogelvei a városi vagyonra is átvitettek, s hogy ezekkel együtt a nemesi ősi és szerzeményi vagyonban való törvényes öröklési rend a városi vagyonra is alkalmazást nyert. S igy mig azelőtt lemenők nemlétében vagyonával mindenki szabadon rendelkezhetett, ezentúl az ősivel való szabadon rendelkezés kivétellé lett; mig ismét szerzeményét kiki korlátlanul, még ha lemenői voltak is, elidegenithette. A gyűlés ide vonatkozó intézkedései a következők. Ha valakinek van ősi vagyona, s azt szükségből vagy fejváltság czimén el nem költötte, az halála után feleségére, gyermekeire és egyéb rokonaira, kik hozzá legközelebbek (post obitum ipsius ad uxorem proles etc, haeredes quos propinquiores habuerit condescendent iure haereditario) szálljon.10 Ha pedig valakinek szerzeményi javai vannak azokkal tekintet nélkül feleségére, gyermekeire, fivéreire, nővéreire és többi rokonaira szabadon intézkedhetik, ugy élők közt, mint halál esetére.11 A városi ősi vagyon e szabályok szerint a nemesi ősitől abban különbözik, hogy a szülőknek bizonyos esetekben jogukban állott, gyermekeiket a városi ősi vagyonból kitagadni,12 mig a nemesi ősibői az örökhagyó sem gyermekeit, sem más arra várománynyal biró rokonait ki nem tagadhatta. Az öröklési rend tekintetében az emiitett szabályokból kitűnik, hogy első sorban örököltek a lemenők nemre való külömbség nélkül, ugy az ősi, mint a szerzeményi vagyonban.13 A felmenők és az oldalágiak öröklési rendét azonban nem határozzák meg, s igy az sem állapitható meg, hogy az ősi és szerzeményi vagyon megkülönböztetése a rokonok öröklési jogosultságára milyen befolyással volt. Annyi kétségtelen, hogy ekkor az abból származó jogelvek tüzetesen kifejtve még nem voltak, s hogy ez csak a későbbi korra esik, midőn a nemesi vagyonra megállapitott öröklési szabályok a szükségessé vált módosításokkal a városi jogokba is átmentek. Tulajdonítandó ez pedig annak, hogy a városok idővel önálló jogfejlődésüket elvesztették. A rohamos emelkedés ugyanis, melyet az Anjouk alatt felmutattak, későbbi haladásuk rovására volt. A nemesség féltvén tőlük hatalmát, fejlődésüket számos intézkedéssel megbénitani törekedett.14 S ez sikerült is. Ettől kezdve a városoknál általános a törekvés a nemesi jog elveit magukra kiterjeszteni, s ez által részesedésüket a kiváltságos osztály előnyeiben biztosítani.15 Igy történt, hogy a nemesi vagyonra megállapitott 10 Monum. XVII. 3. r. Cap. 124. De haereditate avitica 222 1. 11 U. o. cap. 123. De venditione haereditatis. 12 U. o. cap. 142. 13 U o. cap. 1*9. De fratrum divisione inter se, és cap. 131 de intestatis. 225 — 226 1. " 1498 : 34., 38., 1537: 3M 21., 1542: 33-t 34*. 35-> 1635: 2 I , 1687 : 17. t.-cz. 15 Beksics Gusztáv : Az egyéni szabadság fejlődése és jelen állása Európában. Magyar Igazságügy XII. köt. (1879). 325. 1.