Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban 151 s a módosult családlelfogás ujabb öröklési rendet kívántak; s noha megalkotása a következő korszakra esik, gyökerei az adomány­intézményében már e korszakba nyúlnak. Az adományt kezdettől fogva az jellemezte, hogy birtoklására a királytól való eredetének szempontja birt döntő sulylyal. Az adományok lényegileg kétfélék voltak ; vagy oly hatálylyal ado­mányoztattak, mint a milyennel a szállásbirtok birt, vagy azzal, hogy abban az adományos csak bizonyos szűkebb körű rokonsága részesüljön. Sőt előfordult az is, hogy a birtok csak az adományos élettartamára adatott33, a midőn valóságos hűbér jellegével birt. A Sz.­Istvantól eredő adományok később mind oly hatályú birtokoknak tekintettek mint a szállásbirtok. Kálmán király I. végzeménye 20. fejezetéből ez világosan kitűnik ; ez rendeli, hogy a Sz.-István­tól eredő adományok maradjanak a nemzetségnél, mig ellenben a többi királyoktol származók csak az adományos lemenőire, egész­vér-fivéreire és ezek fiaira szálljanak, ilyenek nem-létében pedig a királyra. Daczára annak, hogy Kálmán ezen intézkedése általános szabály jellegével bir, mégis a későbbi századokban számos eset fordult elő, hogy birtokok a Sz.-Istvántól eredő adományok hatá­lyával adományoztattak el.34 Valószinü, hogy azon esetben, midőn az adomány a szállás­birtok hatályával ruháztatott fel, az abban való öröklési rend a szállásbirtokéval azonos volt. Kétségtelen azonban, hogy mindazon esetekben, melyekben az adománybirtoknak ezen jellege nem volt, az abban való öröklési rend egészen eltérő elvek szerint nyert szabályozást, melyeknél a döntő az volt, hogy a birtok mielőbbi visszaszállása biztosithassék. Kálmán király emiitett törvényéből e törekvés félreismerhetlenűl kitűnik.35 Minthogy azonban ezen hunc nexum sanguinis arbitrantur (Germania 20. fejezet). Az emiitett öröklési rend sajátságai tekintetében sem Gans E. (Das Erbrecht in weltgeschicht­licher Entwicklung IV. köt. 65. 1.), sem Eichhorn (Deutsche Staats- und Rechts­geschichte I. köt. 374. 1.) magyarázatai nem kielégítők ; kellő ligyelemben csak az ujabb irodalmi termékekben . részesülnek. (L. Beöthy Leo : A társadalmi fejlődés kezdetei I. köt. II —V. fej., itt a kérdésre vonatkozó munkák is meg vannak jelölve; azonkívül . Dargun Lothxr : Mutterrecht und Raubehe und ihre Resté in germa­nischen Recht und Lében) a Gierke-féle Untersuchungen zur deutschen Staats- und Rechtsgeschichte czimü folyóiratban XVI. füzet ). A skandináv népjogok minden kétséget kizárólag igazolják, hogy az éízaki néptörzseknél sem törzsi sem ági örök­lési rend nem volt, hanem inkább ízszerinti (Gans E. i. m. IV. 537 —Ó70. 1.). A legtekintélyesebb jogkönyv, a szásztükör, szintén csak ízszeriati öröklési rendet ismert (Siegel H. Das deuts:he Erbrecht im Mittelalter 57. 1.) Mindezen a hűbériségtől ment jogok szerint sem a törzsi, sem az ági öröklési rend már csak azért sem lehe­tett elfogadva, mert az azok feltételét képező képviseleti jogot kezdetben egyáltalában nem ismerték. (L. a már emiitett munkákon kivül Grimm J. : Deutsche Rechtsalter­thiimer 472. 1. és Schulte F. kézikönyvét: Deu.sche Reichs- u. Rechtsgeschichte 541. 1. és Gerber C. F. : System des deutschen Privatrechtes 687. s k. 1) 33 Frank i. m. I. köt. 202. 1. 34 Cod. Dip. IV. 1. 25. 1.; és 2. II. 1. ; V. köt. 1. 130. 1. 35 Endiicher : Die Gesetze des heil. Stefan 132. I.

Next

/
Thumbnails
Contents