Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Dr. Magyary Géza törvény csakhamar hatályát vesztette, az adományi vagyonban való törvényes öröklési rend szabályai meg nem határozhatók. Annyi kétségtelen, hogy a ne nességben nagy volt az ellenszenv az olyan öröklési rend ellen, mely az adományokat csak rövid időre biztositotta az egyes családok részére. S talán az szolgált egyik indokául annak, hogy az aranybulla negyedik csikkében nieg­áüapittatott. hogy mindenkinek szabadságában álljon fiutódok nem­létében minden birtokáról — tehát még ha adományi is — halála esetére szabadon intézkedni, s hogy, a menny.ben ezt nem teszi, minden birtoka — tehát az adományi is — rokonaira szálljon. Azonban az akkor zilált viszonyok között ezen intézkedésnek sem volt hatálya. Az 1267. 6. t.-cz ugyanis már rendeli, hogy a fiutód nélkül elhalt nemes birtoka ne adományoztassék el idege­neknek, hanem idéztessek a király elé az örökhagyó firokonsága, s a birtok, mint a jog rendje kívánja, ezeknek juttassék; az ugyan­ezen évi 9. t.-cz. szintén kimondja, hogy a csatában fiutód hátra­hagyása nélkül elesett nemesnek birtoka ne a koronára szálljon vissza, hanem az örökhagyó firokonaira. Az 1291. 32. és az 1298. 75. t.-cz -nek már fennebb intézkedései ugyanezt igazolják, Figyelmet érdemelnek azonban már e korban is az adományi vagyonban való öröklési rend szempontjából az adománylevelek záradékai. A legszokottabb a következő : sui (t. i az adományos­nak) et per eum haeredibus suis perpetuo contulimus possidendam ;36 ezzel egészen egyértelmű : iure perpetuo in íilios filiorum et haere­dum per heredes possidendam, tenendam, pariter et habendam ;37 ugyanannyit jelenthet ez is: eis et posteritatibus eorum.38 Tágabb értelemmel bir és ritkább a következő záradék : sibi et cognatis suis et per eos heredibus eorundim et heredum successoribus.39 Minthogy e záradékok ezen korban még határozott jogi értelem­mel nem birnak, nem czélom azokból a törvényes öröklési rendre nézve következtetéseket levonni. Azt azcnban ki kell emel­nem, hogy miután valamennyi azt fejezi ki, hogy a birtok az adományosnak és filemenőinek adatott, hogy általános érvényre emelték idővel azon szabályt, 'melynél fogva, ha az örökhagyó valamelyik fia az örökhagyónál előbb halna meg, az ő lemenői képviseletei jogon helyébe lépnek ; s igy előkészítették az adományi rendnek teljes kifejlődésével az ági öröklési rend elterjedését. A nemesi vagyonban való törvényes öröklési rend szabályaitól eltérő alapelveken nyugodott a nem nemesi — városi és paraszt — vagyonban való törvényes öröklési rend. 36 Cod. Dip. III. köt. 1. r. 73., 323., 368. i. ; IV. köt. 1. r. 24., 33& , 37»•> 384. 1., IV. köt. 2. r. 12., 33., 94 1., IV. köt. 3. r. 409. 1. : V. köt. I. r. 80. 1. stb. 37 Cod. Dip. III. köt. 1. r. *r. 1. 38 Cod. Dip. III. köt. i. r. 301. 1. 39 Cod. Dip. III. köt. 1. r. 394. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents