Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

148 Dr. Magyary Géza Ugyancsak IV. Béla jóváhagyásával Bors gróf 1236-ban egész vagyonát, mivel fia nem volt (quia nullus nobis superstes filius remansic), Mariahegyről nevezett kolostornak hagyományozta.27 Hosszadalmasság elkerülése végett több példát nem idézek. A felhozottakból ugyanis eléggé kitűnik, hogy csak a firokonok öröklési joga volt elismerve, s azok közül is csak a íiutódoké hangsulyoztatik különösen, mivel haeres még Verbőczy szerint is csak fiutódot jelent.28 Jogtudósaink legnagyobb része közt e kérdésre nézve véleményeltérés nincs.29 Megjegyzendő azonban, hogy a nők vagyonképessége ugy az ingatlan, mint az ingó vagyonra már e korban is elismertetett, hogy továbbá a törzsi családi élet emlékeinek eltünedezésével az ujabb alapokon nyugvó családjog követelményei is némi tért nyertek. Mindez szükségképen maga után vonta törvényes öröklési jogosultságuk legalább részbeni elismerését. A leány negyed ennek legelső eredménye; a többi vivmányok a következő korszakra esnek.30 A nők jogállásának meghatározása után a töi vényes öröklési rend szempontjából ki kell emelnem, hogy a törvényes öröklésre hivatott firokonok sora forrásainkban meghatározva nincs. Az erre vonatkozó intézkedések mind csak az altalánosság körében mozognak. így Kálmán király első végzeményének 20. fejezete: Possessio quaelibet a Sancto Stephano donata humanae successionis quoslibtt contingat haeredes; 21. fejezete: haereditas emtitia nulli haeredi auferatur; az aranybulla negyedik czikkének következő része: et si morte praeventus disponere non poterit, propinqui sui qui eum magis contingunt obtineant (t. i. possesionem); az 1267: 6. es 9. t.-czikkek pedig csak cognati és generatio — firokonok kifejezéseket használnak ; az okmányok végül ab uno avo descendentes-t emlitenek. Hogy azonban ezen széles határokon belül az öröklés miként ment végbe, közelebbi adatok hiányában meghatározni nem lehet. Természetes, s már az eddig mondottakból is foly, hogy első sorban az örökhagyó fiai örököltek. Vájjon azonban a további lemenők a felmenőket kizárták-e, s mely izig; és ezen esetben vájjon fejenkint vagy képviseleti jogon örököltek-e: ép oly ke27 Cod. Dip. IV. köt. I. r. 61. 1. Lásd még: Cod. Dip. III. köt. 326. 1., V. köt. I. r. 43. 1. 28 HK. I. 17. 2. §. 29 Hajnik J. Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 326. 1. ; Dósa E. i m. II. könyv 374. 1. ; Vajkay K. A közönséges német magánjog és történelme körébői 90. 1. ; Zliuszky I. i. m. 198. 1. 30 Zlinszky azon nézetének ad kifejezést, hogy a nők öröklési jogának korlátozását «az adományrendszer és az adományos javakkal kapcsolatban jelentkező honvédelmi kötelezettség» idézte elő (i m. 348. 1.). Felfogásom ettől annyiban tér e\f hogy ama megszorítást a törzskori családszervezetre vezetem vissza; az adományiendszer azt csak részben tartotta fen a Zlinszky által emiitett oknál fogva.