Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A rokonok törvényes öröklési rendje 1848 előtti jogunkban !45 A szállásbirtok, mely a monarchikus államszervezet előtt a törzs tulajdona volt, Sz. István intézkedései folytán egvéni tulajdonná lett. Az ide vonatkozó végzeményei a következők: II. végz. 5 fej., melyben királyi hatalmánál fogva elrendeli : «hogy mindenkinek jogában álljon javait (sua) feleségének, fiainak, leányainak vagy az egyháznak eladományozni s közöttük elosztani (dividendi tribuendi) és senki sem merje az örökhagyó ezen intézkedését felforgatni;0 ugyanazon végzemény 6. fej. melyben kijelenti, hogy valamint egyeseknek jogot adott arra, hogy javaikat tulajdonul bírhassák (facultatem . . dominandi suarum rermn), ép ugy elrendeli, hogy senki a királyi javakat ne merészelje elsajátítani ;10 továbbá ugyancsak a II. végz. 28. fej. mely megengedi, hogy az özvegynő, ha lemenői nincsenek (vidna sine prole) és özvegyen maradt, összes javairól (omnium bonorum suoru.n) szabadon intézkedhessek (quidquid velit inde facere faciat) j11 s végül ugyanezen végzemény 35. fej., melyben kijelenti, hogy az egész tanács kérelmére beleegyezett abba, hogy kiki saját javait (proprium, vagyis szállásbirtok) és királytól nyert adományait (dona regis) tulajdonul bírhassa (dominetur).12 Sokan ezen intézkedésekben a tulajdonnak mai értelemben vett megállapítását látják;13 pedig kétségtelen, hogy a szállásbirtokkal való szabad rendelkezését ezen intézkedések még nem eredményeztek. Az idézett végzemény 5. fej. ugyanis, még ha szószerinti értelmében vétetnék is, sem jelent ennyit, hanem csak szabad intézkedést a család körében és az egyház javára;14 a 28. fej., mely mas intézményekkel is összefügg, szabad intézkedést csak lemenők nem létében biztosit; a többi két fejezet pedig általában csak az egyéni tulajdon megállapítását hangsúlyozza. De helyesen nem is tehető fel, hogy a törzsi tulajdon helyébe a teljesen szabad egyéni tulajdon minden átmenet nélkül behozathatott volna. A szállásbir.ok, daczára annak, hogy egyéni tulajdonná lett, Sz.-István után is a család uralma alatt maradt; s állott a birtokos elidegenítési jogának korlátozásában a család körén kivül. A törzsrokonok közti osztályok ugyanis, melyek a törzstulajdon felbomlását előidézték, nem vonták maguk után azt, hogy a megosztott törzsbirtok az osztályosokra merőben idegenné vált volna, hanem 9 Endlicher István: Rerum Hungaricaram Mcmumetita Arpadiana, admonti codex I. végz. 6. fej. 313. 1. 10 Endlicher: Monumenta 313. 1. adomonti codex I. végz. 7. fej. 11 U. o. I. végz. 26. fej. 12 U. o. 321. 1 II. végz. 2. fej. 13 Kelemen Imre : História Juris Hunganci privati I. köt. 54. 1.; Wenzel G. : A magyar magánjog rendszere II köt. 429. 1. a) jegyz. 14 Endlicher : Die Gesetze des heil. Stefan 132. 1. ; Hajnik Imre: Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 320. 1. ; Zlinszky Imre : Magyar örökösödési jog, és az európai jogfejlődés 182. 1. Magyar Igazságügy 1890. XXXIII. 2. 10