Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
140 Dr. Magyary Géza volt. A családhoz való tartozás tényét egymaga a családfő védelmében való részesedés nem fejezte ki, mert az emancipatio, mint a családfői védelem aluli felszabadulás, nem eredményezte a családi kötelék megszűnését; ez egyedül csak a családi kötelékből való, sok helyütt formaszerü kiválás folytán szűnt meg. S igy az egyes családtagokra nézve a családi vagyonban való részesedés nem függhetett a családfő mundiumától, hanem a családhoz való tartozástól ; és csak ennek megszűntével, szűnt meg a családvagyonhoz való bárminemű jogosultság, tehát az öröklési jog is, miként ez a legrégibb germán jogforrásból a lex Salicából (63. tit. De eo qui se de parentilla tollere vult) világosan kitűnik.1 Ezen családszervezet főismérve az egyén alárendeltsége szemben a családdal; s minthogy a család uralma az ingatlan vagyonon alapult, ennek tulnyomósága szemben az ingóval. A családfő a családvagyonnal a családtagok beleegyezése nélkül sem élők közt sem halálesetre — egyes esetek kivételével — nem rendelkezvén,2 természetes, hogy a családtagok törvényes öröklési jogosultsága s ennek rendje, a családvagyon mindenkori birtokosának akaratától független szabályként lett megállapitva. Az öröklési rend ezen jellegének meghatározásánál különösen figyelembe kell venni, hogy az alapját képező családi szervezet nemcsak vérségi, hanem első sorban politikai kötelék volt. Az egyesek jogélvezete a családhoz való tartozástól volt feltételezve; összes vagyoni tevékenységük törzsük, illetve családjuk körében folyt le; a miért is a törzsi és családi kötelékek ezen jelentőségénél fogva a törzs- és családfentartás elsőrendű életérdek volt.a Ezt főképen az ingatlannak a család részére való lekötése által törekedtek elérni ; mi szükségképen maga után vonta, hogy az ingatlanban való öröklésből kizárták a nőket, kik által az leginkább juthatott volna más családba. S mivel mégis mind gyakoriabbá vált, hogy a nők, kapcsolatban vagyonjogi képességük fokozatos elismerésével, ingatlanok birtokához juthattak, nehogy általuk ezek más családhoz jussanak : azon elvet állították fel, hogy az ingatlan Örökség oda szálljon vissza a honnan származott. Csak azután fordulhatott elő, hogy valakire örökségképen atyai és anyai vagyon szállott; s minthogy a családfentartás elve ugy hozta magával, meg kellett állapitani, hogy az atyáról származott vagyon az atyai, az anyai ágról származott vagyon pedig az anyai ágra szálljon vissza.4 Azaz létre jött a paterna paternis, materna mater1 Walter F. : Corpus iuris Germanici antiqui I. 83. 2 Legjobban igazolják ezt a lex Saxonum 61. és 64. fejezetei. L. Fipper : Das Beispruchsrecht nach altsáchsischen Recht, a Gierke féle Untersuchungen zur deutschen Staats- und Rechlsgeschichte III. füzetében. 3 HajnikJ. : Egyetemes európai jogtörténet 69—70. 1. 4 Ezen elv legkövetkezetesebben a lex Angliorum Werinnorumban volt keresztül véve, mely szerint nők s nőági rokonok az apai ágtól származó ingatlan vagyonban
