Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat-tervezetre 123 Az öröklési törvényjavaslat 387. §-a kimondván azt. hogv *az örökösök az örökség megnyílta után az örökséget bírói közbenjárás nélkül birtokba vehetik, ha az örökösödési jog nem vitás» : a javaslat ennek megfelelőleg kötelező hagyatéki eljárást nem rendel és ehhez képest a hagyatéki biró rendszerint nem hivatalból, hanem c s a k az erdekeltek kérelmére jár el. Ezen elvek alól két kivételt állapit meg annyiban, hogy egyrészt azon esetekben, midőn a mai eljárás szerint gyámhatósági, illetve távollevő vagy ismeretlen örökösök érdekében birói beavatkozásnak van helye, a hagyaték biztosítása, leltározása és a távollevő és ismeretlen örökösök idézése iránt hivatalból intézkedik; másrészt akkor, ha valamely hagyatékhoz ingatlan tartozik, s az örökhagyó elhalálozásától számított 3 hónap alatt az örökösödési vagy hagyomanyi igazolvány kiadását senki sem kérelmezi, a hagyatéki bíróság hivatalból megidézi azokat, kik örökösödésre hivatva lenni látszanak (105. § ). Ez a két kivétel gyakorlatilag a főelvet nem jelentéktelenül gvengiti. Habár oly esetekben sem volna szükséges, hol törvényes képviselővel biró kiskornak vagy gondnokoltak érdekelvék a hagyatéknál, hogv a hagyatéki bíróság hivatalból leltároztassa a hagyatékot, mert az osztály megejtése czéljából szükséges leltár elkészítésével, még ha önjogu örököstársaik vannak is a kiskorúaknak, a gyámhatóság is megbízhatná a közjegyzőt, mi semmiféle hátránynyal nem járna az önjogu örököstársakra, mert ha érdekökben látják, bármikor a hagyatéki bíróhoz fordulhatnak a leltározás elrendelése végett : mindazáltal, figyelemmel arra, hogy a legtöbb esetben a kiskorúak érdekében a hagyaték leltározása amúgy sem mellőzhető, ezt az eltérést az öröklési jog idézett elvétől nem kívánom kifogásolni. Már a másik eltérést, melynek nyilvánvaló czélja az, hogy az ingatlanoknak öröklés utján való átszállásának a telekkönyvekben való keresztülvitele — szemben az alsóbb birtokos osztály e tekintetben tapasztalt s a birtokviszonyok rendetlenségére vezető közönyével — biztosíttassák, az öröklési javaslatnak az örökség megszerzését tárgyazó részeinek alapelvével merőben ellenkezőnek tartom. Ez felesleges gyámkodás önjogu emberek felett és indokolatlan kényszer kiskorúak irányában, kiknek érdekeire a gyámhatóság különben is felügyel. Gyakran igen fontos okok lehetnek arra (pl. a túlélő házastárs haláláig családi tekintetekből az örökösök osztozkodni nem akarnak, vagy valamelyik örököstárs könnyelműsége miatt a közösség fentartásával kezeltetni kívánt hagyatéki ingatlanra az örökösök tulajdonjogának bekeblezését elkerülni óhajtják), hogy az örökösök a status quot fenn kívánják tartani, habár nem vonom kétségbe, hogy igen gyakran csak közönyből és tudatlanságból hanyagolják el az osztály telekkönyvi keresztülvitelét. De ez utóbbi baj akkor, ha a halálesetfelvételek pontos felvételéről gondoskodás történik és ezzel a családi össze-