Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

I 2 2 T)r. Sipőcz László szabályozza. — csak tökéletlen mintául szolgálhatott. A javaslat általános határozatai sok olyant foglalnak együvé, mik egyrészt, ha külön czimek alá foglaltatnak vala, az áttekintést megkönnyeb bitették volna ; másrészt olyanok, mik a bírói ügyvitelbe tartozók, vagy ott már megvannak, vagy a gyámsági eljárásban rendezendők : mint pl : a gyámhatósági képviseletről szóló 8. czim, vagv a 7. § a biró érdekeltsége esetéről, a 17. g. a hagyatéki napló vezetéséről. Nem kívánom ugyan a beosztás tekintetében szerzőnek azon eljárását feltétlenül helyteleníteni, hogy az egész örökösödési eljárásnak menetét követte, s mintegy annak képét kívánta adni ; de mégis czélszerűbb lett volna, azt kisebb fejezetekre felosztani, minden fejezetnél az elvi rendelkezéseket előrebocsátani, s azután az eltéréseket, kivételeket és részleteket felsorolni. így például helyesebb lett volna elvileg kimondani, hogy a hagyatéki biró rendszerint a felek meghallgatása mellett határoz s csak a kivételeket felsorolni, hogy mikor határozhat egyoldalú kérelemre. Szerző megfordítva, minden egyes czimben s azon belül több §-nál szól arról, hogy a biró mikor tartozik meghallgatni a feleket, mikor nem s mikor függ az belátásától; mi természetesen sok felesleges ismétlésnek az oka. De másrészt már eleve is nem tartózkodom azon igénytelen véleményemnek kifejezést adni, hogy a szerző nagy gonddal, szorgalommal és ügyességgel felelt meg feladatának, melynek érdeme annál nagyobb, mert valamely kiválóbb, az öröklési jogról szóló törvényjavaslat elveivel megegyező külföldi hagyatéki eljárás mintája nem igen állhatott rendelkezésére. Az öröklési törvényjavaslat elveit javaslatában általában szem elöl nem tévesztette és felölelte mindazt, mi az öröklési törvényjavaslat alapján a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozónak tekintendő. Nem kisebb érdeme az is. hogy nem hagyta magát elragadtatni azon, sokaknál megfogamzott előítélet által, mintha a hagyatéki eljárás csak ugv lehetne jó, ha minél inkább megközelíti a kényszer-hagyatéki eljárás rendszerét, mi nem volna reform, hanem visszaesés. Azon hátrányt, hogy a javaslat szerint a hagyatéki bíróság minden intézkedését csak kérelemre lehet kinyerni, bőven kárpótolja az. hogy a felek a hagyatéki ügy lebonyolítását maguk vehetik kézbe s módjukban van jogaikat — függetlenül a többi érdekelttől és menten a hatósági beavatkozás nyűgétől — érvényesíteni. Különben is a javaslat elvi álláspontjával nem ellenkezik, hogy ugyanegy beadványban többen közösen és több egymással kapcsolatos kérelmet terjeszthessenek elő. Áttérve a javaslat érdemére, mindenekelőtt annak két alapelvét kell kiemelnem. Az egyik a tköelező hagyatéki eljárás mellőzése, a másik a gyámhatóságok hagyatéktárgyaló hatósági illetékességének megszüntetése.