Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

A polgári törvénykezés reformja 111 tézése folytán nem szakad-e a Curiára aránytalanul nagyobb munkateher, mint ha pusztán megsemmisítésre kell szorítkoznia? S vájjon a Curia a nehezebb munka daczára is nem lesz-e mégis kénytelen túlsók esetben a positiv elintézést a felebbezési bíróságra bizni, a mint azt a tényállás és bizonyítás hiányossága esetében nem lehet kizárni, s a javaslat sem zárja ki? A németországi tapasztalatok e részben egyáltalában nem oszlatják el az aggodalmat. így pl. 1885-ben aReichsgericht 511 eset közül, melyekben a felülvizsgálat folytán megváltoztató határozatot hozott, nem kevesebb mint 400, tehát majdnem 4/5-rész esetben volt kénytelen az ügy pozitív elintézését a felebbezési bíróságra bízni.9 Abban azonban mégis mindenki egyet fog érteni, hogy a jogkereső közönségre nézve határozottan előnyösebb, ha az ügy a Curiánál végbefejezést nyerhet, mint ha a felebbezési bíróság elé még egyszer kell mennie. Ha tehát a tapasztalatok nagyon kedvezőtlenek nem lesznek, a javaslat által ajánlott felülvizsgálatot a kizárólag megsemmisítésre irányuló perorvoslattal felcserélni bizonyara nem fogjuk akarni, hanem ellenkezőleg a törvényszéki eljárásban is fogjuk alkalmazni. Mindenesetre jobb, a nehezebb, de egyúttal előnyösebb. mint a könnyebb, de a közönségre nézve terhesebb perorvoslatot próbára tenni. Mert a nehezebbről a könnyebbre áttérni még azután is lehet, holott a könnyebb annyira megszokottá válnék, hogy később még akkor sem lennénk hajlandók a nehezebbre átmenni, ha teljes meggyőződést szereznénk arról, hogy az a közönség érdekeinek meg nem felel. A midőn végül a javaslat alapján a szóbeliséggel kapcsolatban a járásbirói hatáskörnek már oly sokszor követelt kiterjesztése is eszkö zölhető, amit az 1881.LIX t.-cz aránylag rövid idejű hatályban léte mellett önállóan talán nem lennénk hajlandók egyhamar megtenni; azonfelül pedig módot nyerünk arra is, hogy a járásbirói eljárást megjavítsuk : lehet-e több előnyt képzelni, melyben törvénykezésünk az által részesülhet, ha a szóbeliség iránt szükségesnek bizonyult eiőzetes tájékozást és jártasságot a javaslat által ajánlott téren igyekszünk megszerezni? A most érintett két kérdést egyébiránt a következő közleményben adandó részletes bírálatnál még közelebbről fogjuk vizsgálat alá venni. E helyett itt még csak egy ellenvetésről akarunk megemlékezni, melyet a javaslat ellen talán még olyanok is emelhetnének, a kik a szóbeliség részleges életbeléptetését velünk együtt szükségesnek ítélik : Azt fogjak ugyanis sokan mondani, hogy bármennyire jó legyen is a javaslat önmagában veve, azt még sem lehet elfogadni azért, mert oly visszás helyzetet teremtene törvénykezésünkben, melyen a nemzet önkénytelenül megütköznék. A szóbeliség a jo 9 L. B áh r : Noch ein Wort zum deut-;chen Civilpro^ess. Jahrbücher fiir die Dogmatik des heutigen römiscaen und deu schen Privatrechts. XXIV. köt. 374. I.