Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

Dr. Nagy Ferencz csolatban. álló felebbezési rendszert tanulmányozhatjuk? Ha különösen azt is tekintetbe vesszük, hogy előreláthatólag a törvényszéki ügyekben is hasonló teljes felébb?zés fog adatni, a mit nemcsak az eredeti Plósz-féle tervezetből, hanem szintén a francia, német és más szóbeliségi perrend példájából lehet következtetni: akkor bizonyára örvendenünk keli, hogy a végleges p?rrend megalkotása előtt e részben is kellő tapasztalatokat szerezhetünk. A felebbezésnek az e. f. kir. törvényszékekhez való utalása egyébiránt a szóbeliségtől és a mostanitól eltérő minőségétől eltekintve is lényeges javulást fog eredményezői törvénykezési viszonyainkban. A mit annyi viszontagság után nem voltunkképesek elérni, a kir. táblák tehermentesítését, azt a javaslat teljesen biztosítja, a nélkül, hogy egyúttal attól kellene tartani, mintha a kir. táblák helyett a törvényszékek fognának tulterheltetni. Mert hisz' a mennyivel a törvényszékek munkaköre a felebbezés által tágul, annyival szűkebbre vonatik ismét a javaslat szerint más oldalról az elsőfolyamodásu hatáskör megszorítása által. Valóban ha a javaslat semmi más javulásra nem nyújtana kilátást, mint erre az egyre: ez már maga is elégséges ok volna arra, hogy azt örömmel fogadjuk ; sőt a javaslatnak ezt a részét meg kellene valósítani még akkor is, ha a mai Írásbeli felebbezést fentartanok. Hisz' úgyis megtettük már az 1883: VI. t. cz. által a büntető ügyekben, és habár csak kevés számú alaki kérdésre nézve a bagatelleljárásban 1 A kir. táblák oly régóta sürgetett decentralisatiója sem képzelhető jól a nélkül, hogy azt a kir. törvényszékek felebbezési hatósággal való felruházása meg ne előzze. Mert az csak nem volna észszerű dolog, ha a decentralisátiót a kir. táblák mai ügyforgalmának megfele lőleg foganatositanók s csak azután határoznók el magunkat annak a javasolt felebbezési rendszer utján való csökkentésére ? Hogy a javaslat a szóbeliség felebbezésén kivül a szóbeliséggel kapcsolatban álló s előttünk szintén még ismeretlen felülvizsgálattal is már előre meg akar és meg tud ismertetni: az egy további ok, a miért azt helyeselnünk kell. A javaslat különben e részben sem képez puszta kísérletet. Véglegesnek tekintendő az mindenesetre annyiban, a mennyiben a felülvizsgálat a kir. Curiahoz van utalva, a mit tekintettel a judikatura egységére, másként nem is lehet képzelni. Előreláthatólag azonban maga a felülvizsgálat is maradandó intézmény lesz. Az akták nincsenek ugyan még kimerítve azon sokat vitatott kérdésben, vájjon a jogkérdésre szorított perorvoslat (mert másról a szóbeliség mellett a harmadik fokon nem lehet szó) pusztán cassatorius jellegű legyen-e, mint Francziaországban, Belgiumban és. Olaszországban, vagy pedig reformatorius, mint Németországban, s a miként azt az eredeti Plósz-féle tervezet is javasolja. Nagy kérdés különösen az, vájjon a felülvizsgálat pozitív, elin-