Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
A polgári törvénykezés reformja 107 s ugy a jog- mint a ténykérdésre vonatkozó felülvizsgálattal, a sommás eljárásra is kiterjesztetik.8 Közel harmincz esztendő után tehát az osztrákok ott vannak, a hol most mi állunk s miután marmar azt hitték, hogy a szóbeliség alapján készült perrend törvényerőre fog válni, most le kell, hogy mondjanak rola azért, hogy sok tekintetben hasonló részleges kísérlet terére lépjenek, minő a magyar igazságügyminiszter által terveztetik. Vájjon kell-e nagyobb intő példa azoknak, a kik a javaslat ellen az elodázás vádját emelik s minden átmenet nélkül egyszerre a teljes szóbeliséget követelik ? Őszintén megvallva, mi sokkal kevésbé félünk attól, hogy a javaslat folytán a végleges szóbeliségi perrend el fog odáztatni, mint attól, hogy az gyorsabban fog munkába vétetni, mint azt a javasolt kísérlet teljes kipróbálása megengedné. Magának a javaslatnak indokolásából kivehető, hogy a végleges perrend munkálatai a javaslat által nem szándékoltatnak felüggesztetni ; az elodázásról tehát annyira nincs szó, hogy tulajdonképen nem is fektettetik kellő suly arra, miszerint a részleges szóbeliség alapján előzetes jártasságot és tapasztalatokat szerezzünk. Mert ha ezt komolyan vesszük — s az előadottak után lehetetlen a szóbeliség partialis életbeléptetésének igazi ratióját másban találni. — akkor a végleges perrend munkálatainak nyomban való folytatása tagadhatlanul az időelöttiség kifogása alá esik. A végleges perrend teljes sikere érdekében s nehogy valamiképen ismét az következzék be, hogy az arra fordított nagy fáradságnak megfelelő eredménye elmaradjon : azt kell tehát óhajtanunk, hogy annak kidolgozása legalább annyi időre felfüggesztessék, a mennyi a részleges szóbeliség kellő kipróbálására szükséges. Legfelebb arról lehetne szó, hogy a végleges perrendnek azon részei vétessenek már előbb kidolgozás, illetőleg az eredeti javaslatok alapján átdolgozás alá, melyek, mint nagyrészben az anyagi perjogi szabályok, a szóbeliség kérdésével közvetlen összefüggésben nem állanak, vagy pedig a mostani javaslat által nem érintetnek. Talán igy gondolta egyébiránt a miniszter és a javaslat szerzője is. Ez eseta fentebbi kifogás természetesen elesik. III. Az eddigiek szerint tehát a szóbeliség részleges meghonosításának eszméjét feltétlenül helyeseljük. Felmerül azonban mármost az a további kérdés, vájjon a javaslat jól választotta-e meg a törvénykezésnek azt a részét, melybe a szóbeliség, értve mindig a társas bíróságok előttit, előzetesen beviendő. s A javaslat lényeges tartalma közölve lett a Magyar Igazságügyben is, XXIX, köt. 277. 1.
