Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 2. szám
A polgári törvénykezés reformja Csak arról lehet tehát szó, hogy most oly utat kövessünk, mely biztosabban vezet bennünket a szóbeliséghez, mint az eddigi. De melyik legyen ez ? II Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt nem kell még keresni, s még kevésbé igazságügyi kormányunknak ajánlani. Ki lett az már jelölve Szilágyi D e z s ő igazságügyminiszter mult évi május havában tartott programmbeszédében s előttünk áll most azon előadói tervezetben, melyet az igazságügyminiszter megbízásából ugyancsak Plósz Sándor készített. Nem más az, mint a szóbeliség részleges és mintegy kisérletképen való alkalmazása előkészítésül annak teljes és végleges meghonosításához. Arról van szó, hogy a mit a magyar közönség csak hírből ismer, azt legyen módja közvetlenül is szemlélni. Legyen alkalma a szóbeliséggel az eljárás egy részében való tényleges alkalmazása utján annyira megismer kedni, hogy annak általános behozatalára kellően elő legyen készülve, s adassék meg a lehetőség arra, hogy a szóbeliség terén, természetesen a társas bíróságok előtt, mert egyesbiroi szóbeliségünk már van, a szükséges tapasztalatok gyűjtessenek a végleges perrend megalkotásához. Az eszme különben nem egészen uj, a menmnben azt Plósz már 188i-ben megpendítette volt e folyóirat hasábjain.7 Nagy kár, hogy a közvélemény azt akkor fel nem karolta. Egy egész évtizedet nyertünk volna törvényhozásunk életében s ma már ott lennénk, hogy nyugodtan léphetnénk a végleges reform terére. De ezen már tul vagyunk. Annál inkább Jegyünk azonban rajta, hogy a javasolt eszme most testté váljék. Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy ha a szóbeliséget komolyan akarjuk, ez az egyedüli biztos ut annak elérésére. Épen az eddigi törekvések sikertelenségének okai kényszerítenek bennünket erre. Ha áll az, hogy a szóbeliség teljes meghonosítására irányuló eddigi kísérletek azért nem vezettek eredményre, mert a közvélemény a szóbeliség iránt teljesen tájékozatlan volt, s részünkről nem hisszük, hogy valaki az ellenkezőt vitathatná : akkor ebből szükségképen következik, hogy a szóbeliséget a közönséggel meg kell előbb ismertetni. Ezt pedig nem lehet sem akadémikus discussiókkal, sem hivatalos vagy nem hivatalos közleményekkel, egyesek többekevésbé alapos külföldi tanulmányai alapján. Erre csakugyan nem kínálkozik más mód, mint a tényleges alkalmazás legalább oly mértékben, hogy a szóbeliségről teljes képet kapjunk. De abból a szempontból sem juthatunk más következtetésre, ha azt akarjuk 7 L. Néhány szó a polgári törvénykezési rendtartás ideiglenes módosítása tárgyában. XV. kötet 109 s k. 1.
