Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

43 2 Dr. Salgó Jakab véghezviteléig sok esetben semmi jel sem árulja el a kóros állapot fejlődését és kitörését ; ezek azok, kikkel a folytonos hallucinált árulások, kínok által feltüzelt boszuérzetük néha valóságos mészárlásokat vitet végbe, melyeknek áldozatai a hitvestárs, gyermekei és végre nem ritkán a beteg maga, ki a bevégzett boszúállást öngyilkossággal tetézi. Mindezen esetek törvényszéki elbirálása nagyobb nehézségekbe nem ütközik, mert egyrészt az előzmények (hosszan folytatott ivási excessusok) megállapítása, másrészt pedig a szembe• szökő kóros tünetek (hallucinatiók és téveszmék) a helyes megoldást nagyon megkönnyítik. Kétségek csak annyiban merülhetnek fel, hogy a heveny lefolyású delírium az eset törvényszéki tárgyalásakor már teljesen elmúlt, ugy hogy az elbírálásra első sorban hivatott bírói személyek egy teljesen ép elméjű egyénnel állnak szemben, kinél esetleg az elmebaj gyanúja nem is merül fel. A gyógyult beteg visszatekintő felvilágosítása azonban rendesen megadja a további vizsgálat irányát. Egészen másképen áll a dolog még egy másik chronikus szeszmérgezés alapján fejlődött kórképnél, melyet különös törvényszéki fontosságánál fogva bővebben kell taglalnunk. Ezen kórkép a hosszú éveken át folytatott ivásnak, a szoros értelemben vett iszákosságnak a kórképe, melynek jelentősége az elmekórtanban sincsen még kellő világossággal megállapítva, a mennyiben a szakemberek egy része határozott elmezavart lát benne, másik része pedig, mert az elmezavar szembe-szökő elemei benne nem mutathatók ki, nem tekinti olyannak. Vannak ugyanis egyének, kik éveken és évtizedeken át sokat isznak, részegeskednek, a nélkül, hogy ezen egyre folytatott ivási excessusok következtében akár heveny öntudatlansági állapotok, akár hevenyebb vagy chronikus lefolyású deliriumok fejlődnének ki, szóval, a nélkül hogy az elmezavarnak kétségen kivüli vagy feltűnő jelenségeit mutatnák. Azért az ivási excessusok nem maradnak befolyás nélkül az illető egyének szellemi életére; csakhogy ezen depraváló befolyás más tünetekben nyilvánul. A folytonos részegeskedésnek káros hatása főképen két mozzanatból áll. Az egyik, hogy ugy mondjam, a physiologikus, mely minden szenvedélylyel jár ; a másik a pathologikus, mely a szeszes italok mérgező hatásában áll. Az első abban az egyoldalúságban nyilvánul, melylyel az illető egyén idővel mindinkább csak szenvedélye kielégítésének él és mely kielégítési vágy mellett minden egyéb gondja és minden melléktekintet eltörpül; a másik egyenesen a szellemi élet szervét, az agyat támadja meg és megváltoztatja annak működési folyamatait és visszahatási módját. Mind a két elem összeműködése hozza létre az iszákos egyén szellemi habitusának azon jellemzetes elváltozását, melyet Tardieu a következőképen jellemez: «Az iszákos (ivrogne) teljes közömbösségbe esik; ha azelőtt szor-