Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége galmas munkás volt, megbízhatatlan és tunya lesz, munkájával és érdekeivel nem gondol, azokat a véletlenre bizza ; természetes érzékenysége tompul; a környezetében támadó fájdalmat és nyomorúságot nézi, a nélkül hogy fölvenné ; az előbb szende és türelmes egyén indulatos, ingerlékeny és kitörő lesz ; finomabb kedélytulajdonságait és jobo nevelésének szokásait háttérbe szorítja a léha és piszkos erkölcstelenség, a goromba beszédmód és durva magaviselet*. Az iszákos egyén a felmerülő nehézségek okát nem magában keresi, hanem külső viszonyokban. Hogy üzlete pang, gazdasága lassan pusztulásnak indul, hogy hivatalában nem halad előre, azt személyén kivul eső tényezőknek tudja be. Sőt a saját excessusait is, az ő fölfogása szerint, csak külső viszonyok okozzák. A dolog természete hozza magával, hogy a mindinkább növekedő baj külső folyományai által első sorban sújtott család nem nézi szótlanul a dolgok folyását és a baj okozóját, a részegeskedőt, apostrophálja. Ezen jogos felszólalásokból erednek a gyakori szóváltások, házi jelenetek, melyek allól ismét csak ugy húzza ki magát a részegeskedő, hogy megszokott megnyugtató szeréhez nyul és a szeszes italba öli buját és keservét, — természetesen mindig ugyanazzal a megokolással, hogy csakis a viszonyok kényszeritik az ivásra. Az egyre folytatott ivási excessusok (a szellemi élet szervének, az agynak mindmegannyi insultusai) dekomponáló hatása azonban számos, kétségtelen kóros tünetben nyilvánul. Az egyének testileg és szellemileg elhagyják magukat, rendetlenek lesznek viseletükben és életmódjukban, erejük lankad, rövid kis munka után kimerülnek, aluszékonyak lesznek, nehezebb a fölfogásuk, elhatározásaikban ingadoznak, azokat halogatják, mindig szórakozottaknak látszanak és a baj fokozódásával határozottan feledékenyek lesznek. Ezen psychikus tüneteknek megfelelnek a testi tünetek is. A beteg tekintete, arczkifejezése üres, merev, mozdulatai lomhák, izomzata petyhüdt, komplikáltabb izomműködései bizonytalanok, reszketegek. Ezekhez mindenféle testi bántalmak járulnak : az emésztés rendetlen, nagy bágyadtság fogja el a beteget, fájdalmak a fejben és végtagokban mind sűrűbben lépnek föl, szédülések napirenden vannak. Mindezeknél azonban fontosabb azon mély jellemváltozás, mely az iszakosságnak gyakori kóros következménye. Ezen határozottan kóros változása pedig a hangulat állandó irritabilitásában, kóros ingerlékenységben áll. A szellemi közömbösség és elzüllés, az erkölcsi fölfogás és az illem érzésének eltompulása mellett ezen egyének szakadatlanul nagy fokú ingerlékenység hatása alatt állnak, mely a környezettel való folytonos súrlódásokra és nem ri;kán dühös kitörésekre vezet. Minden téveszme és káprázat nélkül, csupán a kóros ingerültség gyors fokozódása követMagyar Igazságügy 1889. XXXIII 6. 29