Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége 43i az esetekben a rendszer viszi. Mig az előbb vázolt állapotban a különös elevenséggel kimagasló hallucinatiók a fátyolozott öntudatú betegeknél oly rögtöni és nagy fokú szorongást szülnek, hogy azok ez elemek közvetlen behatása alatt ellentállhatatlan explosivitással cselekszenek, — addig ez utóbb emiitett esetekben a betegek a rendszeresített téveszmék behatá a alatt rendszeresen, megfontolással, a cselekvési utakat és módozatokat mérlegelve járnak el. Az idevágó esetekben a hallucinatiók és téveszmék tartama a tiszta üldöztetési téveszmék rendszerét alkotják. A beteg becsmérlő, sértő megjegyzéseket hall ; ugy veszi észre, hogy egy szélesebb alapon nyugvó társulat mindenképen élete ellen tör ; mérget tesznek ételébe, italába. E mérgezési téveszmék érzéki alapját határozott ízlést káprázatok teszik, a mennyiben az étel és italban rossz vagy fémizre ismernek. A rendszeresített üldözésnek fonalai többnyire közvetlen környezetükre vezetnek viszsza és különösen a hitestárs az, a ki az ü'dözők élén áll, azért, hogy tőle, a betegtől, megszabaduljon. Ezen deliriumnak majdnem pathognomonikus részét teszik a féltékenységi téveszmék. Mindezek mellett a beteg éveken át megél családja körében, külsőleg nagyobb izgalmak nélkül, foglalkozásában eljár és csak ittott mutat nagyobb ingerültséget és némely életszokásaiban feltűnő vonásokat. Téveszméjével és hallucinatióival nem lép ki nyíltan, inkább csak odavetett gyanúsítások alakjában hozza fel azokat és az ebből keletkezett czivódásban bizonyos logikai gondolkodás és a jogosult felháborodottság látszatát kelti a szemlélőben. A chrcnikus alkoholizmus e két formájában felmerülő bűncselekményeknek szellemi mechanismusa elég világos. Az egyikben ugy mint a másikban, határozott és elég élesen kidomborodó hallucinatiók és téveszmék viszik első sorban arra a beteget, hogy quasi önvédelemből cselekedjenek támadóik ellen A szorosabb értelemben vett alkoholdeliriumban a hallucinatiók rögtöni fellépése és különös elevensége mellett az öntudat mélyT megzavarása az, a mi ezeket a betegeket a legnagyobb mértékben veszélyessé teszi. Itt sem kritikáról, sem megfontolásról nincsen szó. A hallucinatorikus inger mintegy reflexszerüen váltja ki a veszélyes cselekményt, melynek a beteggel éppen szemben álló személy vagy tárgy esik áldozatul. Az egyik esetben a ház egész berendezését elpusztítják, a másikban saját vagy mások lakhelyéi gyújtja fel, a harmadikban a keze ügyébe eső fegyverrel veszélyes támadást intéz környezetére. A rendszeresített üldöztetési téveszmékkel járó és chronikus lefolyású tünetcsoportból eredő veszélyes cselekedetek mindig lassabban készíttetnek elő és a komplikált üldözés ellen előbb komplikáltabb önvédelmi rendszert, később bonyolult boszuállási módot talál ki a beteg. Ezek azok, kiknél a bűnös cselekmény