Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

A kir. ügyész a rendőri előnyoniozás terén 417 a törvényszék a kir. ügyészség közbenjöttével teljesített nyomozást a rendőrség kezéből miategy kiragadva, a letartóztatott gyanúsítottat, mint a nyomozási eljárás sikerének legfőbb biztosítékát, idő előtt szabadlábra helyezze r 2. Rendőri előnyomozás során van-e felebbezésnek helye, s a netán bejelentett teleboezés mily perjogi elbánás alá esik ? 3. A nyomozást teljesítő rendőrhatóságnak felebbviteli foruma-e a törvényszék, s ez. miként a közölt jogesetben, hozhat-e oly értelmű határozatot, hogy a rendőrhatóságnak végzését megváltoztassa sa még rendőri letartóztatásban levő terheltnek szabadiábra helyezése iránt a rendőrhatóságot utasítsa? Az 1. pont alatti kérdés a czimben felvetett kérdéssel szoros vonatkozásban áll, s igy tüzetesebb tárgyalást igényel, mint a két utóbbi, melyek a felhozott konkrét esetből kifolyólag külön önálló perjogi intézkedésnek tekinthetők. Az r. pont alatti kérdés eldöntésénél mindenekelőtt azon tekintetekre kell figyelemmel lennünk, melyek a nyomozást teljesítő rendőrhatóságok eljárását szabályozván, ugy a rendőrségi hatáskört, valamint ennek a törvényszékkel szemben követendő magatartását irják körül. Mint fő sarkalatos szabály irányadó az id. bűnv. elj. szabályok 24. §-anak kijelentése, hogy mihelyt a vizsgálóbíró a bűntett színhelyén megjelenik, az előnyomozasi eljárás vezetése is őt illeti. Ergo megfordítva ugy.is felállítható ezen tétel, hogy mindaddig, mig a vizsgálóbíró a bűntett színhelyén meg nem jelenik, a nyomozás vezetése az illető rendőrhatóságnak áll jogkörében. Hogy mily időhatár alatt tartozik a nyomozó rendőrhatóság a nvomozást keresztülvinni oly esetekben, midőn a gyanúsított égvén személyes szabadsága megszorítást miben sem talál, e tekintetben kötelező utasítás nincs. Ellenben másként áll a dolog, ha a rendőrség intézkedései folytán a gyanúsított egyénnek személyes szabadsága korlátozva lett, ha rendőri letartóztatásba helyeztetett. Itt mar szorosan megjelelt időhatár köti a rendőrsége*", mely időpont alatt a nyomozást befejezni s a letartóztatott egyént a biróség elé állítani kötelezve van. A nálunk is érvényben volt 1853-dik évi osztrák büntető perrendtartás 152. §-a szerint a közbiztonsági hatóság által letartóztatott egyén a vizsgálati bíróságnak 48 óra alatt volt átadandó, mig a már idézett id. bűnv. elj. szabályok 21. §-ának rendelkezése szerint a közbiztonsági tisztviselő által letartoztatott egyén, ha időközben a vizsgálóbíró nem jelent volna meg a bűntett elkövetésének színhelyén, a letartóztatást követő 3 nap eltelte után okvetlenül azon járásbíróság elé állítandó, a melynek területén letartóztatott. A letartóztatottat továbbra is fogva tartani a közbiztonsági tisztviselőnek nincs joga. Magyar Igazságügy 18*9. XXXIL 5. 2^