Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

416 Farkas Lajos a kir. törvényszék a főkapitányságnak fenti számú és keletű végzését meg v ált ózta t ja, terhelt ellen a rendőri letartóztatást megszünteti és azonnal szabadlábra helyeztetni rendeli. Ennek foganatosítása végett az iratok visszaküldése mellett a főkapitányságot megkeresi és felhívja, miszerint a rendőri előnyomozatot mielőbb befejezvén, az iratokat ide terjeszsze be. A törvényszék főindoka az volt, hogy a feníorgó gyanuokok nagyon távoli bizonyítékot nyújtanak s az illető zsibárus állandó tartózkodással bir, de e mellett megszökésének veszélye még az által is el van hárítva, hogy iooo frt értékig mellette kezességi nyilatkozat állíttatott ki. A város főkapitánya, a hozzá intézett határozatban foglalt utasításhoz képest, a letartóztatott zsibárust azonnal szabadlábra helyezte. De ezzel egyidejűleg a törvényszék által hozzá visszaküldött iratokat a kir. ügyészséghez azon jelentésével tette át, hogy miután a letartóztatott zsibárusnak kényszerült szabadlábra helyezésével az egyetlen eszköz, melynek segélyével a szóban forgó bűncselekmény talán kideríthető lett volna, kezeiből kivétetett, kénytelenitve volt a további előnyomozást mint czélra nem vezetőt megszüntetni. A kir. ügyészség a törvényszék fenti határozata ellen felebbezést jelentett be leginkább azon okból, mert a törvényszék részéről fiagrans jogsértésnek tekintette, hogy a kir. ügyészséget előnyomozási eljárásában megakasztotta, az előnyomozás szabályszerű befejezhetését kezeiből idő előtt kiragadta s a zsibárus szabadlábra helyezésével a vád támogatására szükségelt adatok beszerezhetését lehetetlenné tette. A kir. itéló táblának ezen kérdésben elfoglalandó álláspontjához jogászi részről élénk jogi kíváncsiság fűződött. De azok, kik a törvényszék határozatának megsemmisítését teljes biztosra vették, előre hirdetett jóslataikból csalódva józanodtak ki, miután a kir. tábla 9851/1889.szám alatti határozatával a törvényszék neheztelt végzését minden részében helybenhagyta, s a rendőrhatóságot egyúttal a nyomozás további kiegészítésére utasította. Minthogy a kir. tábla határozata ellen a kir. ügyészség további felebbezést nem jelentett be, a kérdés immár mint res judicata áll előttünk. S igy nem vélünk felesleges munkát végezni, ha a vitatott kérdésben kidomborodó perjogi mozzanatokat kritikai fejtegetésünk tárgyává teszszük s az azokhoz fűződő jogi szempontokból vonunk következtetést. A közölt bűnperben három fő perjogi cselekmény válik szembeötlővé s várja megoldását. 1. A kir. ügyészség nyomozási jogkörét fenálló gyakorlatunk szerint korlátozhatja-e a törvényszék akként, hogy mielőtt a kir. ügyészség a rendőrség előtti nyomozó eljárást befejezte, s az előnyomozás adatait indítványával a törvényszék elé terjesztette,