Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 6. szám - A büntetőtörvénykönyy 92. §-ához

414 Farkas Lajos szenvedett, s ha ezen kára pótolva van, ugy sértett vajmi könnyen kész a bűnvádi szempontok érvényesítéséről lemondani. Ellenben bűnvádi gyakorlatunk főleg az élet elleni bűntettek eseteiben s főleg alsóbb néposztályunknál számos példáját nyújtja az olyan eseteknek, hogy a károsított, ha anyagi kára kárpótolva van, büntető megtorlást nem kíván. Nem kívánja pedig azért, mert az átalában meggyökerezett «örökösödési hajlam* útját szegi, a bűn vagyis a bűntettes magánvádlói üldözésének. A magánjogi igényei tekintetében az okozottnál dúsabb kielégítést nyert károsított a terheltnek büntetés alóli menekülését még maga is előmozdítani kész. Mi következik ebből ? Az, hogy ha a kir. ügyészség a tervezet uj eljárás elvei szerint a vád képviseletét megtagadja, a pótmagánvád, vagy sértett félnek a kir. ügyészség tagadó elintézése ellen használandó folyamodása csak ritkább esetekben fog alkalmazást találni. így kétszeres lesz ugyan fontosságban kir. ügyészségeinknek uj feladatköre, de viszont ezen jogkörének gyakorlásában reá már a nyomozó eljárás kezdetén és folyamán ugyanannyi erkölcsi felelősség vár. Alig szükséges hangsúlyoznom, hogy a bünper legjelentősebb mozzanata az előnyomozás. A bűntett tényálladékának megállapításán, a menekülő tettes személyének felismerésére vezető gyanúokok kellő mérlegelésén alapszik az egész bűnper sorsa. Ha a tettes kisiklik, a bűntett nyomai elhárittatnak, ugy a bűnpernek is vége. Mai eljárásunkban rendszerint a rendőri elönyomozásra hárul ezen teendők ellátása. Bízvást állithatni, hogy egy-egy kir. ügyészség székhelyén, kivévén a fővárosi kir. ügyészség területét, a hoL a többitől eltérő rendőri szervezet működik, nem oly nagy számban fordulnak elő nagyobb fontosságú bűntettek, melyekben a kir. ügyészségnek interventiójára mód és alkalom ne lenne keríthető. Kir. ügyészeinknek minden elfoglaltságuk mellett is lehetséget kell találniok, hogy a fontosabb rendőri nyomozásnál a közvádlói tisztükből folyó erélylyel érvényesítsék befolyásukut. Ez alatt nem azt kívánom értetni, mintha a közvádlónak a rendőri előnyomozás során felmerülő minden cselekménynél személyes jelenléte mulhatlan szükség gyanánt mutatkoznék. Elég, ha a kir. ügyészségi tag a nyomozás vezetésével megbízott rendőri tisztviselővel magát rövid uton érintkezésbe teszi, neki utasításokat ad, jelentéseit veszi s eljárását ellenőrzi. A bűntett s a nyomozás természete pedig megkívánja, ugy a gyanúsítottnak s a főbb jelentőségű tanuk kihallgatásánál jelen legyen, s ez a nyomozás sikerének biztosítása szempontjából szintén érdekében áll, nehogy a bűn szövevényének egyoldalú felfogása az eredményt koczkáztassa. A közvádlói állásnak ily ügybuzgó betöltése, a bűntett rémes