Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/32 / 5. szám - Gneist beszéde
394 Szemle sem lehet tagadni, hogy javaslatunk systematikájában és logikájában inkább a római technika uralkodik. De ez, tekintettel a német jogképződés tényleges folyamatára s német jogászaink nagy többségének fejlődési menetére, nem is lehet máskép. Gondoljunk arra, hogy a középkor utolsó századaiban kereskedelmünk és iparunknak akkor alig visszavivott virágzása azon parancsoló követelménynyel lépett elénk, hogy a jus civilét szabadabb jus gentiummá változtassuk át! E feladatot akkoriban nem oldhattuk meg máskép, mint az idegen jog befogadásával, mig más államok királyi rendeletekkel oldották meg; és hiába! az átalakitás ezen módja ugy belénk oltotta a római jog technikáját és logikáját, miként a klasszikus műveltséget általában, és miként miivészetünk terén a görög ideált. Ez a kultúra olyan eleme, melyet nem lökhetünk ki magunkból, a mint nem száműzhetjük a német életből a humanistikus miveltséget. Én, uraim, teljesen elismerem, mennyit köszönünk a germanista iskola nagy szolgálatainak ; de kérdem : igazán hasznára lett volna jogképződésünknek, ha a tizenötödik század óta jus civilénk el zárkózottságában fejlődik vala ? Csak annyit mondhatok, hogy az angol jog alakulása határozottan ellene STÓI. A germanista iskola összes sikerei csak arra köteleznek bennünket, hogy kövessük azon esetekben, midőn nemzeti jogunk valamely intézményét vagy alakzatát helytelenül csorbitja vagy szorítja ki a romanista irány. De ezen túl, uraim, a germanisták nem voltak képesek a jogi systematika, logika vagy technika egy oly uj alakját létesíteni, melyet, mint nemzetit, a klaszszikus jog alapján fejlődöttel szembeállíthatnánk. S valamint nem fogadhatnánk el hol-mi teuton Venust az antik Venus helyett, ugy a germanista iskola minden genialitása és teremtőereje sem bírt juristáknak való jogrendszert alkotni. Nem a vezéreszmékben nagyon gazdag uj iskola hatalmas teremtő ereje az akadály, hanem a tárgy természete. A tizenötödik század tényleg áttörte nemzeti jogfejlődésünket, azért a germán jogrészből hiányzik azon általános folytonosság, melynél fogva a rómaiak képesek voltak jus civiléjük systematikáját reányomni a szabadabb jus gentiumra. Nekünk az lesz az irányadó szempont, hogy szigorúan szem előtt tartsuk, kikutassuk és megőrizzük nemzeti jogunk életrevaló elemeit, a mennyiben, különösen a családi jogban, kellő ok nélkül elnyomattak, s ezzel tevékenységünk a gyakorlati életre nézve legfontosabb részletkérdések tárgyalására van utasítva. Azért talán szabad reménylenünk, hogy helyeselni fogják az állandó bizottság azon eljárását, hogy ez idei tanácskozásaikat kizárólag a nemzeti nagy feladatban, a polgári törvénykönyv javaslatában, összpontosította. Minél nagyobbra nő a kritikai anyag —• pedig eddig egy javaslat sem részesült ily nagymérvű bírálatban —• ez az eredményre való reményt nem csökkenti, hanem fokozza. Épen a kritika gazdagsága fog azon tapasztalatra vezetni bennünket, melyet más viták alkalmával tettünk : hogy a fontos kérdésekben törhetetlen lesz az ellenmondás s a mi körünkből is bizonyos communis opinio fog szembeszállani a javaslattal. De más kérdésekben az ellentétes nézetek pro és contrájából mégis győztesen fog kikerülni a javaslat álláspontja. Ezen az uton előre fogunk menni. Én előttem oly képe áll a jövendő törvénykönyvnek, mely, mint a legtöbb kép, csak föltételesen igaz. Művészi szövedéknek képzelem a törvénykönyvet, melybe egy avatott, ügyes kéz utóbb mindennemű alakokat szövött; de ezek még sem gyengítik az eredeti szövet egységét és jóságát, hanem azzal nagyon is megférnek. Igazán véve ez a képe minden codificatiónak, mert egységes, összhangzó javaslat még sohasem birt győzedelmeskedni,
