Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 5. szám - Gneist beszéde

SZEMLE. Gneist beszéde. Utolsó füzetünkben (307. 1.) a XX. német jogászgyülés határozatait közölvén, már megemlékeztünk a nagy jogpolitikai jelentőségű beszédről, melylyel Gneist Rudolf a tárgyalásokat megnyitotta. Most egész terjedelmében lefordítjuk az érdekes enuntiatiót. A beszéd igy hangzik : A német jogászgyülés két évtizeden át buzgalommal és sikerrel mozditotta elő a német törvényhozás nehéz munkáját. Javaslataink túlnyomó többsége utóbb a törvényhozás helyeslésével találkozott a büntetőjogban, a szervezeti törvényben, a polgári és a bűnvádi eljárásban. Igen, ha megtekintenék a huszonötéves működésünkről néhány év előtt tett jelentést, azt fognák találni, hogy e szabály alól meglepően kevés a kivétel. Joggal hihetjük, hogy a birák, az ügyvédek és a tanárok rendszeres összemüködése általános német jogászegyesületünkben alkalmasnak bizonyult arra, hogy hathatósan támogassa a német törvényhozás fölötte nehéz munkáját. De ma, uraim, a német törvényhozás oly feladat előtt áll, melynél nagyobbra német állam, létezése, óta nem vállalkozott. Gazdag alakzatú jogunk nehézségei fölmenő irányban mutatkoztak ; kevésbbé a kereskedelmi törvénykönyvben, de annál nagyobb mértékben a bűnvádi eljárás nagy vitakérdéseiben. S ha figyelemmel kisérjük, mily nehéz a német nép ellentétes eszméi között azt megállapítani, a mi az egységes szabály szerepére alkalmas, ugy e nehézségek oly fokra hágnak, hogy ma már tekintélyes hangok kétségbe vonják, vájjon a fejlődés jelenlegi stádiumában lehetséges-e a hatalmas müvet megalkotni. E kétkedés, igaz, érthető. A kereskedelmi törvényhez hasonlitva a vagyoni és a családi jog tízszerte nagyobb codificationalis feladat, s ne feledjük, mily mélyen belevág az uj törvénymunkálat a családi jogba, hol az öröklött külön joghoz való ragaszkodás a legerősebb. Ha meggondoljuk továbbá, mily hatalmas folyamatban van Németország egész gazdasági élete, az érdekek változatos ellentéteivel együtt: akkor az, ki a megelőző munkálatok nehézségeit már érezte, azt fogja mondani, hogy csak magasabb megnyilatkozás adhatott volna nekünk oly javaslatot, mely már első megjelenésekor általános helyesléssel találkozik. A mi előttünk van, az olyan, mint amaz achitektonikus tervek, melyeket lángeszű építészeink monumentális épületeinkről késziteni szoktak ; szerkezetük bámulatosan egységes és összhangzó, ugy hogy csak a műértő méltányolja teljesen, de azért mindig van bennük lakhatósági hiány s a mű köznapi használata szempontjából mindig igen hézagosak. Nem vitathatni el a lakók azon jogát, hogy az egész alkotás használhatósága tekintetében nyomatékos szavukat hallassák s e joggal mi és a német nemzet bőven fogunk élni; kiigazítjuk az építészt, akármilyen szép az egységes munkája s ha nem is igen kedvesen fogadná a kiigazítást. Azután azt