Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/32 / 5. szám - Sextus Caecilius Africanus jogtudós

386 Irodalom hagyni — az semmi esetre sem engedhető meg, hogy maga a tétel a róm. jog szerint ugy formuláztassék, hogy a periculum átszállása a vevőre ennek mulasztásától tétessék függővé. A XIII. fejezet Africanusnak a 1. 38-ban D. de cond. ind, 12. 6. föntartott és mint a Dig. egyik legnehezebb helye, szintén nagy hírnévre jutott töredékét tárgyalja. Ezen a peculiumra vonatkozó helynek óriási az irodalma. Cujacius idejétől kezdve alig volt nevezetesebb romanista, ki annak értelmezésére kísérletet ne tett volna. Glück az ő nagy commentárjában húszat jóval meghaladó ilyen kísérletet idéz.16 Ujabban legtöbbnyire azon a bazilikák értelmezésére alapított azon magyarázatot követik, mely magától a «nagy commentár» érdemes szerzőjétől ered. Sem az itt tárgyalt kérdés, sem jelen bírálat terjedelme nem engedi meg, hogy szerző idevágó, igen érdekes magyarázási kísérletét (67—72. 1) részletesebb megjegyzésekkel kisérjem. Egyes kijelentéseit itt sem fogadhatnám el aggodalom nélkül.17 De ez nem gátol meg abbanr hogy fáradozása érdemdús voltát különösen is ki ne emeljen. A XIV. fejezet a nők interessiojával foglalkozik. Itt előrebocsátván szerző Africanusnak a 1. 17-ben D. ad. SC. Vellej. 16. I. foglalt helyét, áttér ugyanannak a 1. 19., 5. §-ában föntartott és szintén nagyon sok fejtörést okozott esetére s erről oly elem' zést nyújt, mely világosság tekintetében alig hagy hátra kívánni valót, de egyúttal arra is alkalmas, hogy a szerfölött homályos töredék igazi tartalmát is kiderítse. Szerzőnk értelmezése legközelebb áll ahhoz, melyet a kérdéses helyről V a n g e r o w18 adott A XV. fej. a házastársak közti ajándékozásnak és Africanus erre vonatkozó, a 1. 38. § I. D. de sol. et lib. 46. 3. olvasható töredékének van szentelve. A XVI. fejezetben már jogászunknak a hagyomány és halát esetére szóló ajándékozásra vonatkozó egyes töredékeivel és ezek rövid és szabatos értelmezésével találkozunk; a XVII. fejezet pedig a perjog körébe vezet el bennünket. (I. Forum prorogatum, II. Perbeli képviselő.) A fórum prorogatumra nézve azt tanítja szerző, hogy a feleknek ez iránti szerződése még nem hozza létre a fori prorogatiót, mert ez csak «post aditionem praetoris» válik mindkét félre nézve kötelezővé. És alapítja e tant Africanusnak általa itt kiinduló pontul vett töredékére.19 A kérdés századokon keresztül vitatva volt. A régiek közül 16 L. XIII. köt. 89. 1. 87. j. 17 így pl- a''g érthetek egyet mindjárt a kiindulási ponttal, melyből szerző az eddigi kísérletek sikertelenségét motiválni törekszik. 18 Pand. III. 150—151 1. 19 L. 18. D. de jurisdictione, 2. 1. <Siconvenerit, ut alius praetorr quam cujus jurisdictio esset, jus diceret et prius quam adiretur mutata voluntas fuerit, procul dubio nemo compellitur ejusmodi conventioni stare*.