Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
72 Carrara készül és mindnyájuknak joga és érdeke, hogy a kezükbe jutott pénz elkölthető és törvényszerű legyen. És ime, valamennyi törvényhozó egyetértően sokkal súlyosabbnak tekinti a második tettes eltulajdonitási cselekményét, mint az elsőét; mig emezt rövid fogsággal büntetik, amazt sok évi fegyházra tartják érdemesnek még akkor is, ha csekélyebb magánkárról van szó. Téves felfogás ez? Ezt csak akkor mondhatnók, ha a bűncselekmények mértékét kizárólag a íorint és krajczár ismérvére lehetne visszavezetni és a büntető törvényt kizárólag az egyéni érdekre alapítani, mögéje helyezvén a társadalom érdekét. De a törvényhozók, kiknek kötelessége a társadalmat oltalmazni, ellenkezőleg, egyetértenek, hogy a bűncselekmények viszonylagos súlyát a jogaikban sértett polgárok számának is:nermével mérik. Ez az oka, hogy korunk összes törvényhozói fegyházra Ítélik azt, ki egy hamis 20 frankost hoz forgalomba, de néhány havi fogságba küldik azt, ki másnak birtok íból 103 Ura értékű ingó dolgot vesz el. Egy ember jogát sérteni és ezer ember jogát sérteni különbség; ez igy van, mert igy van; ezt nem lehet kimutatni, hanem csak megmutatni, mert a világos dolgot mutatni kell, de nem bizonyítani. Azt pedig, hogy ezer ember jogának megsértése súlyosabb, mint egyes ember jogáé, nem azon érvvel bizonyítjuk, hogy igy van, mert igy van', hanem azon parancsoló indokkal, hogy a bűntett annál súlyosabb, minél nagyobb az általa sértett polgárok száma. Valóságos sophisma az olyan okoskodás, mely szemet huny a közös jog megsértésének illető faja előtt és a sértést a fenforgó magánkár szempontjában enyészteti el, holott ez amazzal szemben mindig eltörpül. A ki a rendőrt hivatala teljesítése közben megbotozza, m ag á nkárt okozó cselekményt követ el, ha kicsinyesen a bántalmazott személy érdekét tartjuk szem előtt. De ha a közhivatalnoknak tartozó tisztelet megsértésére vagyunk tekintettel, akarat lanul is látni fogunk egy olyan dolgot, a melyben az összes polgárok érdekelvék; ennek megkülönböztető jellege pedig nem lehet más, mint egy tényleg létező közös jog. A ki tiz lira értékkel károsított meg akkép, hogy hamis pénzt adott, az nemcsak tiz lírára való m a g á njogomat sértette meg. Megsértette a közös jogot is, mert a hamis pénzt a valódinak látszatával ruházta fel; mert a forgalomba hozott hamis pénz megcsalhat minden polgárt és potentialiter mindnyájukban meg van csalva a bizalom, melylyel a közforgalmi pénz iránt viseltetnek. Hasonlóképen, ha a károsítás közokirat hamisítása utján történt, ezzel nem egyedül a félrevezetett szerződő-fél joga van megsértve, hanem potentialiter megcsalattak az összes polgárok is, kik ügyleteiknél talán bízni fognak az ilyen okmányban, mert a