Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

midőn az egyes bűntett osztályozásának fontos müveletét teljesiti. A complex bűntett által sértett jog túlnyomó voltát nézi és mindig a túlnyomó jog irányozza. De éppen azért tudni kell. melyek e tulnyomóság ismérvei mesterünk tanítása szerint, melyet hiven követünk; követjük pedig, mert nem az emberi elme alkotásai, hanem a dolog természetének képezik szükséges tartalmát. Azt állítani, hogy e szabályok Car-J mignani vagy Carrara képzelmének]alkotásai, valóban esztelenség; olyan, mintha azt mondanók, hogy Columbus teremtette Amerikát. Nem, Columbus nem teremtett semmit. Megtalálta azt, a mi hosszú századok óta létezett, s létezését földeritette kortársai előtt. Ezt tette Columbus, ezt tette Carmignani és iskolája. A változatlan törvényben, mely a dolgok természetét mindig irányozta, irányozza és irányozni fogja, benne van azon szabály, hogy a járulék követi a fődolgot és hogy a kevesebb mindig járuléka a többnek. Az egyes esetekben való alkalmazásról lehet vitatkozni; a névre nézve lehet eltérés: ezzel nem gondolok. De a lénytani igazásgokról vitatkozni hiábavaló dolog volna, mert az, a mi van, nem lehet más, mint a mi. Xerxes minden seregei, az uj Cicerók összes szólamai, a feltámadt Epiinenidesek minden álokoskodása, mindazon élczelődések, melyek nagyon is gyakran szerepelnek komoly érvek helyett: sohasem lesznek képesek azon bebizonyítani, hogy valamely dolog más, mint a mi. Non Dii, non homines, non concessere columtiae. Osztályozási rendszerünk gyakorlati kifejtése tehát természetszerűen az azt vezérlő túlsúly ismérveinek meghatározására vezet. És itt ismét segítségünkre van Carmignani éles szeme, mely megtalálni és tanítványainak megmutatni tudta ezen ismérveket. Az itt keresett túlsúly vagy n e m i vagy faji lehet. Magyarázzuk meg. Ha elismertetik, hogy a bűncselekményeket a tett által sértett jogok szerint kell osztályozni, akkor a kriminalista azonnal egy első felosztást lát maga előtt, mely a bűntetteket két kategóriára választja a szerint, a mint a tett által sértett jog az egyes személyt vagy személyeket emberi minőségükben illette, avagy az állam összes társultjait polgári minőségükben. Az előbbieket én m a g á n-jogoknak, az utóbbiakat közös jogoknak nevezem ; és ennélfogva azon bűncselekményeket, melyek az első osztályt sértik magánkárt-, a második osztályt sértőket közkárt okozóknak jellemzem. Az előbbi bűntetteket természetieknek nevezem, mert azon jogok, melyek mint egyéneket illetnek bennünket, a természet alkotásunkkor adta nekünk, nem pedig a társadalom, mely elvállalta megvédésüket, de nem teremtette őket. A második kategóriába tartozó bűncselekményeket a társadalmi jelzővel látom el, épen mert oly jogokat sértenek, a melyeket mint egyének nem bírnánk, hanem a polgári