Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

Az ontológiáról 69 társadalomtól kaptunk és mert nemképzelhetni, hogy egy tömeg jogokat birna valamely tárgyon, ha fel nem tételezzük, hogy e tömeg a társulás állapotában él. így azután a jogi lények legáltalánosabb neme két alsó nemre oszlik. Lehet, hogy ezek az elnevezések másoknak nem tetszenek. Szabadságukban áll helyettük másokat, füleiknek jobban hangzókat használni; nevek ellen nem küzdök. Lehet, hogy valaki nem érti ez elnevezéseket. Annál nagyobb baj neki. De mielőtt okoskodnék és a levegőbe beszélne, értse meg a nevek fogalmait. Ha megértette (vagy megakarta érteni), akkor önkéntelenül meg fog hajolni, bevallván, hogy a bűncselekményeknek két nagy kategóriába való ezen felosztását nem Carmignani elméje teremtette, hanem hogy az mindig megvolt és meglesz a bűntett természetében, mely abban áll, hogy jogsértés, és, hogy iskolánk csupán kifejtette és megmutatta azt, a mi századok óta, vagyis a polgári társaság megalakulásának első perczétől fogva létezett. Lehet-e tagadni, hogy vannak jogok, melyeket születésünkkel szerzünk meg ? hogy vannak más jogok, melyekkel a társtalan állapotban nem birnánk s melyeket az által szerzünk, hogy egy társadalom kebelében születünk? Lehet-e tagadni, hogy a jogok e két kategóriája igen határozott jellegek által különbözik egymástól ? És lehet-e ezután tagadni, hogy a társadalmi oltalommal megbízott társadalom szempontjából a második kategóriát sértő cselekmények büntetése nagyobb érdek, mint az előbbiek megtorlása ? Ezt csak az fogja tagadhatni, a ki meri állítani, hogy egy ember nagyobb védelmet érdemel, mint ezer vagy tízezer. Némelyek mintegy nevetségessé tették a közös jogok ezen osztályát. Ugy beszéltek, mintha nem tudnák megérteni, s a képzelem játékának bélyegezték. De nincs a világon valárdabb dolog. Lényegileg nem ezen eszmén alapult e a római pandekták bűntett-osztályozása, midőn köz- és m a g á n-büntetteket különböztettek meg? Mások lehettek a nevek (a melyekkel gondolkodó ember nem törődik), de az eszme ugyanaz volt. A változott életszokásokkal megváltozhattak az osztályokba sorozott f a j o k; de az osztályok azonosak. Az egyik osztály bűntettei közvetlenül sértenek minden polgárt; ezeket minden egyes polgár közvetlen érdekében kell üldözni. A másik osztály bűntettei csupán a sértet t e k személyes jogait érintették, mig a többiekben csak a biztonság érzetét sértették. Iskolánk osztályozása nemcsak nem képzelmi, hanem egyenesen klasszikus. Ne mondja senki nyeglén, hogy a k ö z- és m a g á n-büntettek római felosztásának azért nincs köze az általunk felállított természeti és társadalmi kategóriákhoz, mert az egyes osztályok fajai között gyökeres csere következett be. Hiábavaló ellenvetés ez, midőn a vita a felosztás eszméje körül foly,