Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
Az ontológiáról 67 akarja megakadályozni e tisztviselőt. Itt nincs bonyadalom. Az első a természetes büntettek neméhez tartozik s a testi sértés faját képviseli; a másik a jogszolgáltatás ellen irányzott társadalmi büntettek nemébe sorakozik s a tételes törvény elnevezése szerint, az ellentállás vagy erőszak egyik faja gyanánt jelentkezik. Eddig nem volt semmi nehézség. De nehézség áll elő, mikor egy cselekménynyel és egy c z é 1 kedvéért két külön jog sértetett meg ; ha az utóbbi jog azért sértetett meg, hogy eszköze legyen azon jogsértésnek, mely a tettes egyedüli ideologikus czélja volt. Megsebzik az utast (testi sértés) a végből, hogy pénze kiadására kényszeríttessék (furtum). E csoportosulásban a testi sértés az eszköz-büntett, a furtum a czél-büntett. E két önálló jog (a tulajdon és a testi épség) közül, melyiket akarta sérteni és sértette a tettes ? melyikből fogunk kiindulni az osztály megválasztásánál ? Milyen faj szerint fogjuk elnevezni ama büntettet ? Annyi bizonyos, hogy a szándék és a czél egysége folytán két czim lénytanilag lehetetlen lesz. Ez a nehézség tette némely tudósokat habozókká. De Carmignani nem habozott. Mindig híven az ontologikus igazsághoz (mely lényegileg az, a mit más tárgyaknál cverismus»-nak nevezünk) azon szabályok szerint oldotta meg a csomót, a melyeket ő állított fel s a melyek iskolánkban és gyakorlatunkban végleg elfogadvák. Az ontologikus szabály először is azt kívánja, hogy a leirt módon összetett cselekmény azon osztályba soroztassék, a melyet a tettes czélja megjelöl; mert a természetes gondolkozás az, hogy az eszköz a czélhoz viszonyítva járuléknak tekintessék nem pedig a czél az eszköz járulékának. Ehhez csatlakozik a jogi szabály. A sértett jog, mint czél szempontjából az egyenes, szándék, tehát a dolus determinatus jő tekintetbe; holott az eszköz gyanánt sértett jogra nézve csak a közvetett szándék egy alakja foroghat fenn, mert a tettesnek csak annyiban volt érdeke e jogot megsérteni, a mennyiben ezt a kitűzött czél megkívánta. Ez a szabály zavartalanul alkalmazható mindazon esetekben, midőn a czél gyanánt sértett jog egyenlő jelentőségű az eszköz gyanánt sértett joggal vagy midőn a czél-büntett jelentő sebb az e s z k Ö z-büntettnél. De ki kell venni és ki is veszszük e szabály alól azon eseteket, a melyekben alkalmazása azon lénytani absurdumra vezetne, hogy a t Ö b b járulékává lenne a kevesebbnek. Ily esztelenséget nem szabad elfogadni. Innen ered a Carmignani szabálya alól tett egyetlen kivétel, mely teljessé teszi rendszerét. Ez szüli az u. n. túlsúly elméletét. Ha az eszköz-büntett fontosabb a c z é 1-büntettnél, akkor a cselekmény osztályát már nem a czél, hanem az eszköz határozza meg. E szabályt mindig szem előtt tartja gyakorlatunk, 5*
