Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

Az ontológiáról ezenfelül még igen komoly nehézségekbe is ütköznék. Elégtelen osztályozást alkotna, mert nem volna képes alosztályokat találni két oly cselekmény számára, melyek azonos ingerbal származtak. Megtévesztő osztályozást állítana fel, mert ugyanazon bűntett (pl. az emberölés) végtelenül különböző ingerekből eredhet: 4. Ep oly terméketlen volna a physikai alanyiságon alapuló osztályozás, pl. ha a szóval elkövetett büntettek osztályát vennők föl ; mintha a bűncselekmények egy sorozatát csak szóval, valamennyi többit csak az emberi test egyéb részeivel lehetne elkövetni. Ezen elv nemcsak elégtelen, hanem feltétlenül megtévesztő is; mert vannak injuriák, melyeknek eszköze a kéz, mig^ sok más bűncselekményt, mely nem veszi czélba másnak becsületét, szóval lehet elkövetni; ilyen a szövetkezés, a szóbeli fenyegetés és a falsum bizonyos alakjai. 5. Az erkölcsi alanyiság hasonlóképen az elégtelenség kifogása alá esik. A ki részleges értekezésre vállalkozik, az mondhatja, hogy csak a culposus vagy csak a dolosus bűncselekményeket akarja tárgyalni. De midőn az összes bűncselekmények előadásáról van szó, a culposus és a dolosus tettek közötti különbség nem alkalmas elve az anyag szabatos felosztásának, mert mindenkép elégtelen. Ezen elv önkéntelenül azon gondolatot szüli, hogy már létezik az illető jogi objectivitás által meghatározott valamely faji osztályozás. De kézzelfogható módszerhiba volna, az alosztályozást az osztályozás előtt ejteni meg. 6. Némelyek a passiv alany különféleségét vették a bűncselekmények osztályozásának alapjául és két bűntett osztályt akartak alkotni: a személyek és a dolgok ellen irányulok osztályait. De ezen elv is elégtelen, mert nem nyújt elválasztási szabályt a személyeken elkövethető bűntett-fajok (pl. fajtalanság, emberölés és becsületsértés) és a dolgokra irányuló, szintén felette különböző cselekmények (pl. gyujtógatás, lopás) között. Ezenfelül osztályozatlanul hagyja a politikai bűntetteket. 7. Fonákság volna az is, ha az ideologikus objectivitás vagyis a tettest vezérlő c z é 1 fogadatnék el irányzóul. Könnyű belátni, hogy ezen ismérv, mely részben azonos volna az ingerrel, elégtelen. De azonkívül megtévesztő is ; mert némely büntettek majd a bosszú, majd a haszon czéljából követtetvén el, s viszont a bosszú vagy a haszon egyazon indokából a legkülönbözőbb bűntetteket el lehetvén követni (pl. emberölést, gyujtogatást), azonos és mégis folyton osztályrólosztályra ingadozó tettek előtt állanánk. 8. A büntettek osztályozását a közvetett kár elvére fek5