Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/32 / 2. szám
132 Ifj. Kerekes József Szent István kora.* A hűbérbirtok története útvesztő, melyben a legtöbb jogtörténész eltévedt. E tévedésnek több oka van; az egyik azr hogy a birtokjogot a jogélet minden nyilatkozásaival összekeverve vizsgálták, minek folytán oda jutottak, hogy a birtokot alkotó tényezők egymásutánját kitüntetni nem képesek. A másik az, hogy minden birtokrendszert, hi az egy adott időben mint hűbéri jelentkezik (mint a hogy jórészt a feudalismus korában minden birtok csakugyan hűbérivé alakult), egy forrásra akarnak visszavezetni, s hogy a «hüségeszme», mint alakító momentum, fokozatos fejlődését kimutathassák, viszik a rendszert a világ minden birtokviszonyán végig, s a mint az egyikbentöbb vagy kevesebb hűbéri elvet fedeznek fel, ahoz képest azokat, mint különböző fejlési fokokat tüntetik fel. Ez eljárás a hibás rendszer eredménye, mely éles ellentétben áll az egyedül helyessel, az inductiv módszerrel, mely a jogtörténetben első sorban a történeti fejlés vizsgálatát kívánja meg.3t Ehez képest a hűbérbirtok történetében a következő irányelvekre kell figyelni,, A hűbériség eszméje összefügg a germán hódítással. De nem minden germán nép lép íel mint hóditó, s ezek épen azok, hol a törzsi élet leghosszabb, hol a birtok csupán a törzsbirtokból levezethető, s hol az abból létrejött magánbirtoknak hűbérivé való átalakulása külső és erőszakos, nem pedig belső fejlés eredménye. Kár, hogy ez igazságot oly kevés jogtörténész szívelte meg, minek folytán műveik e részben csaknem használhatlanok. voltak donatiók, hiányozván a kir. jog és az örökösödési jog ; mert noha e birtokok is akadálytalanul S2állhattak a maradékokra, az örökösödés feltételekhez volt kötve s a biriok feletti rendelkezés teljesen kizárva. És a donatio ismérvét képező kir. jog sem létezett még, mert hisz a souverainitas nem volt a vezéreknél, hanem a nemzetgyűlésnél, s igy a vezérek adományai olybá veendők, miket a megadom:'nyozottak mintegy a nemzettől kaptak az osztály után fönmaradt azon területek bői, melyek épen betelepítésre lehettek különösen szánva. De valóságos feudumok sem lehettek e birtokok, mert nálunk közjogi kötelékek fűzték össze a fejedelmet minden tagjaival a nemzetnek, kik akkor már egy közös jogi alapon, t. i. a vérszerződés alapján állottak. E vezérek korabeli feudumok inkább megegyeznek a germán feudumokkal, azon esetben, ha az adományos nem a fejedelem maga ; mert hogy ily viszonyok is fordultak elő, kétségtelen. István király alatt a várjobbágyok csakugyan feudális, módra kapnak jószágokat, feudális kötelmekkel terhelve. De a mennyiben itt is a várak védelme nem egyes urak, hanem az egész ország javát és biztonságát tartotta szem előtt a tényleg feudális kötelék közjogi köteléken belül jálentkezvén, e viszony is bizonyos nemzeti önálló szinezetet nyert. * Endlicher: Die Gesetze des heiligen Stephan. Krajner: Ursprüngliche Staatsverfassung. Georgii Bartal de Bélaháza : Commentaria. Hajnik. Magyar alkotmány- és jogtörténet. 34 Lásd : Savigny : System, és Geschichte des röm. Rechts.
