Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

60 Csutorás László Az 1870: XLII. t.cz. szerint ugy a bizottsági tagok, mint a tisztviselők felelősek. E felelősség a bizottsági tagokra nézve a következőkép van megállapítva: A bizottság azon tagjai, kik a törvénytelen határozathoz járultak, a károsult irányában egyetemlegesen felelősek (74. §.) A tisztviselők felelőssége háromféle módon nyilvánulhat. A tisztviselő ugyanis mindazon kárért, melyet hivatalos eljárásában akár cselekvése, akár mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból az államnak, törvényhatóságnak, községeknek vagy egyeseknek jogtalanul és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű jogorvoslattal elháritható nem volt, teljes kártérítéssel tartozik. Ennek érvényesítésére a polgári perrendtartás szerinti kártérítési kereset szolgál. (73. §.) Ha a tisztviselő, a segéd és kezelő-személyzet valamelyik tagja megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvény vagy szabályrendelet által megszabott kötelességét, de tette nem foglal magában a büntető törvények által tiltott cselekvényt: tiszti keresetnek van helye. (77. §.) Ezt vizsgálat előzi meg, melyet a közgyűlés, a fő vagy alispán rendeletéből az állandó fegyelmi választmány teljesít, s ennek előterjesztése után a közgyűlés határoz a felett, hogy megindittassék-e a tiszti kereset vagy nem. Bíróság: az illetékes kir. törvényszék. Nevezetes joga itt a belügyminiszternek, hogy ha a közgyűlés el nem rendelné a tiszti keresetet, a főispán indokolt fölterjesztésére, ő rendelheti el. (80. §.) Harmadik módja a felelősség nyilvánulásának az, ha a tisztviselő hivatalos hatalmával való visszaélés vagy annak elhanyagolása esetén a büntető törvénybe ütköző cselekményt végez. Ekkor bűnvádi eljárásnak van helye. E két utóbbi esetben a tisztviselő fel is függesztetik állásától. Ezekben foglalható össze az 1870: XLII. t.-cz. által eszközölt megyerendezés. Azonban a mű nem volt tökéletes, mert megalkotásától kezdve, egész napjainkig, folytonos javítgatást szüksé gel, és mégis általános a panasz, hogy közigazgatásunk rossz. Bizonyítják a mondottakat a 74-iki és 76-iki pótlások és a legújabb, 1886 : XXL t.-cz. Az imént emiitett pótlások között nevezetesebb az 1876-ikt nemcsak azért, mert ekkor még egyöntetűbbé lett a vármegyerendszer az által, hogy a hajdú-, jász-kun-kerületek, a székely és a szászszékek és vidékek elvesztve privilegiált állásukat «megye» nevezet alatt mindenben egyenlővé tétettek a megyékkel, hanem azért is, mert a vármegyeszerkezetben egy egészen uj szerv állíttatott fel az 1876: VI. t.-cz. által: a közigazgatási bizottság. Ha ez uj szervről szóló törvényt elolvassuk, azt kell hinnünk, hogy az összes megyei hatóság ennek a kezébe van összpontosítva és ez által a kormánytól a legnagyobb mértékben függővé téve. De nézzük e szervet közelebbről.