Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
52 Dr. Kiss Mór A n. t. ált. részének három végső, rövid fejezete az itéletf a bizonyítás és a biztosítékadásról intézkedik. Tudva van, hogy a bizonyítási teher megosztását illetőleg máig is vitatott, hogy vájjon annak szabályozása a polg. törvénykönyv vagy pedig a törvénykezési rendtartás körébe tartozik-e ? Minthogy a német bir. polg. perrendtartás ezzel nem foglalkozik, a n. t.-nek erre is ki k e 11 e 11 terjeszkednie. Idevonatkozólag felállított szabályai megfelelnek a mai uralkodó tan álláspontjának.23 Ugyanez áll azon szakaszok tartalmáról is, melyek a jelzett kérdést megelőzőleg, az Ítélet tényi alapjaira nézve irányadó időpontról, a jogerőről, az exc. rei judicatae-ról, ennek a személyek tekintetében való hatályáról intézkednek. A biztosítékadásról (Sicherheitsleistung) szóló végső fejezet szakaszai annak a szabályozásával foglalkoznak, m i m ó d o n kell biztosítékot nyújtani, ha az erre vonatkozó kötelezettséget a törvény vagy a felek között létesült jogügylet előszabja a nélkül, hogy annak mértéke illetve módja különösen megállapítva lenne. E szabályok24 tehát csak akkor találnak alkalmazást, ha jogügyleti, esetleg birói intézkedés utján más megállapítás nem jött létre. A kérdés törvényes szabályozását ily esetre csakugyan megkívánja a forgalmi élet szükséglete. Végül legyen még felemlítve, hogy a n. t., követve az ujabb törvényhozási müvek irányát, az in integrum restitutio intézményét teljesen mellőzte. Az ujabb jogfejlődés mindinkább arra törekedett, hogy azok a czélok, melyek elérését a szóban forgó intézmény a római jog terén, oly sikeresen szolgálta, más, a modern viszonyoknak megfelelőbb módok segélyével éressenek el. A mint meggyőződhettünk, a n. t. is az által e törekvés által vezerelteté magát s bízvást elmondhatjuk, hogy az intézmény mellőzésével előállott hézagok betöltéséről minden irányban sikeresen gondoskodott. Ezekben végig haladtunk tervezeteink általános részének tartalmán. Intézkedéseiket folyvást törekedtünk az eddigi törvényhozások és a mai tudomány álláspontjával ép ugy, mint a gyakorlati élet követelményeivel gondosan összemérni. Legyen megengedve már most a következőkben, eddigi részletes fejtegetéseink értékesítésével, az általános eredményeket levonnunk és megállapítanunk, hogy ezek segélyével föladatunk további része tekintetében is biztos kiindulási ponthoz juthassunk. 23 L. n. t. 193—197 2* N. T. 199-205. §§.'
