Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

A magyar vármegyerendszer történeti kifejlődése és politikai jelentősége. CSUTORÁS LÁSZLÓ-tól. (Ötödik közlemény.)* Ötödik korszak. A vármegyerendszer mai alakja. A vármegyerendszer mai alakját az 1870 : XLII. t.-cz. adta meg főbb vonásaiban. Ehhez járultak még az 1874: XXXIX., továbbá az 1876: VI., VII., XII., XX., XXXIII. t.-czikkek, végül a gyökeresebb átalakulásokat előidézett 1886: XXI. t.-cz., melyről alább bővebben szólunk. E törvények kívántak megfelelni azon czélnak, melyet már az 1847—48-iki országgyűlés kitűzött, hogy t. i. azok a közszabadsággal és a miniszteriális rendszerrel összhangzásba hozassanak. Hogy miként éretett el a czél, annak bírálata más helyre tartozván, itt csupán azon alak ismertetésére szorítkozom, melybe a fent idézett törvények a vármegyerendszert legújabban Öntötték. Megtartva az előző korszakban követett rendet, vizsgáljuk a vármegyék jogait és e jogok gyakorlására hivatott szerveit. A nemesi autonóm megye jogait három csoportba lehetett osztani: a törvényhozásban, a kormányzásban és a bíráskodásban való részvételre irányuló jogokra. A törvényhozásban való részvétel jogát a vármegyék már az 1848: V. t.-cz. által elvesztették, mert a népképviseleti rendszer hozatván be a rendi képviselet helyett, a megyéknek mint rendi testületeknek képviseltetése elenyészett. E népképviseleti rendszer a 67-iki kiegyezés által visszaállított alkotmánynak egyik alapelvét képezvén, a megyék követküldési joga, mint azon elvbe ütköző, nem vétethetett fel az uj megyei szervezetbe. Ennélfogva e jog teljesen megszűnt. A bírói hatalom gyakorlásáról az 1869 : IV. t.-cz. tüzetesen intézkedik, kimondja a bíráskodásnak a közigazgatástól való * Az előző közleményeket I. XXX. k. 6., 109., 199., 445- s k. 11.