Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
48 Dr. Kiss Mór szükséges azon körülmények határozott és helyes körülírása, melyek a keresetelévülés megakasztását illetve megszakítását vonják maguk után. A modern törvényhozások kivétel nélkül elismerték a római jog azon tételét, mely szerint «agere non valenti, non currit praescriptio*. Ennek az elvnek, mint elvnek helyessége minden kétség fölött áll. De azért magának az elvnek a törvénykönyvbe való felvétele édes-keveset ér s igy az nem is oda való. Mert hisz a törvénykönyvnek ép az elv részletes keresztülviteléről kell gondoskodnia. S ezért annak a kérdésnek szabatos körülírása: minő körülmények tekintessenek olyanoknak, melyek az igény érvényesithetését kizárják, elsőrendű feladata az olyan törvényhozónak, ki a gyakorlati élet követelményeit szivén hordozta. A n. t. ellen ebből a szempontból nem is lehet kifogást emelni s annak nem csekély érdemét látjuk abban, hogy szabályozása körébe egy olyan kérdést is bevont, melyet az eddigi törvényhozások elkerültek,16 de a melynek a törvénykönyvben való eldöntését, egy vagy más módon, de mindenesetre szükségesnek tartjuk. E kérdés pedig az. hogy a keresettel szemben, fenforgó kifogások szemben állása gátolja-e a kereset elévülését vagy sem? A n. t. 162. §-a a kérdésre szabály szerint — tehát eltekintve a törvényesen megállapított kivételektől — igennel felel. Az ilyen esetet egy szempont alá foglalja azzal, midőn a jog érvényesítését valamely jogszabályrendelkezése zárja ki.17 Megemlíteni kívánjuk, hogy az elévülés hatályát illetőleg ugy a n. t. mint a m. t. arra az álláspontra helyezkedik, hogy az elévülés nem csak a kereset utján való érvényesithetést zárja ki, hanem a kereset alapját képező jognak kifogás utján való érvényesithetését is megszünteti. S ez, a keresetelévülés legislativ alapgondolatát tartva szem előtt, határozottan helyes. Az elévült követelés beszámításra sem alkalmas. Ezt a n. t. 281. §-ának második bekezdése18 világosan kimondja. De ugyanez áll a m. köt. j. terv. szerint is, habár a beszámításról szóló törvényes rendelkezések ezt a kérdést hallgatással mellőzik. Mert a m. köt. j. t. az elévülést a kötelezettség megszűnési módjának 16 így a m. t. is. 17 N. t. 162. §. : «Die VerjáhruDg wird durch jedes rechtliche Hinderniss gehemmt, welches vermöge der Beschaf fenh eit des Anspruches oder vermöge einer besonderen Vorschrift die Rechtsverfolgung nicht gestattet. — Die Verjáhrung wird dadurch nicht gehemmt, dass dem Anspruche die Einrede des nicht erfüllten Vertrages, des Zurückbehaltungsrechtes oder der Vorausklage oder die Abzugseinrede des Inventarerben entgegensteht. — Sie wird auch dadurch nicht gehemmt, dass dem Anspruche eine zur Aufrechnung geeignete Forderung gegenübersteht oder dass der Anspruch der Anfechtung unterliegt>. 18 «Die Forderung, welcher eine Einrede entgegensteht, kann nicht zur Aufrechnung gebracht werden.».
