Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
A fényképészet a justitia szolgálatában 35 besitett fivérét is készebb volt megtagadni, mintsem az általa felvett álnév helyett valódi nevét elfogadni. A bizonyitás tehát P. vádlott ellenében még igen sok irányban lett volna keresztülviendő. Miután megtagadta azt is, hogy Báhony községi illetőségű, egyéb rokonok hiányában a községben élő kortársai is szembesitendők lettek volna vele, valamint mindazon fegyencztársai s a felügyelő személyzetnek azon tagjai, kik a különböző letartóztatási helyeken arczképe után felismerni vélték. Mert habár különböző nevek alatt ismertetett is fel, igen közel fekszik a gyanú, hogy mindazon különböző nevek, mint álnevek alatt, P. vádlott személyisége lappang. Másrészt nem lehet elvitatni, hogy a fegyenczruhában lefényképezett P. vádlottra nézve több év lefolyása után ugy a felügyelő személyzetnek tagjai, valamint az öt arczkép után felismerni vélő fegyenczek is tévedésnek lehetnek alávetve, s ennek alapján a P. vádlottra nézve különböző nevek alatt tett bemondásaik inkább az emlékezet fogyatkozásának rovására esnek. Tanulságként fogadható tehát el, hogy az ügynek a konkrét esetben felhozott stádiumában vádlott előéletének bizonyítása tekintetéből annak fénykép utján való köröztetése nem lett volna elrendelendő. De ha már elrendeltetett, ugy a fénykép utján nyert adatok csupán arra használtassanak fel, hogy ezek alapján a büntetlen előéletét állító vádlottnak tagadása az őt compromittáló adatok feltárása által megdöntetni kiséreltessék. Míg azon esetben, ha vádlott konok tagadásával egy messzemenő vizsgálatra szolgáltat okot, s a visszaesés vélelme a vádbeli cselekmény minősített voltánál fogva különben is irreleváns, elégséges, ha a vizsgálat egyik legplausibilisabb terhelő adatnak igazolásába bocsátkozik, s a vádlottnak büntetett előélete iránt felmerült egyéb gyanuokok bizonyítását felfüggeszti. Ezzel szemben, ha a cselekményt minősítő körülmények, de egyúttal vádlott büntetlen előélete iránt kételyek forognak fenn, s közeli a gyanú, hogy vádlott azonos cselekményért már két izben büntetve volt, e szerint visszaeső — minek bizonyításától függ nemcsak a cselekménynek minősítése, de a büntetés súlyosabb nemének és tartamának alkalmazása: az anyagi igazság azon követelményénél fogva, hogy a tettes a bűntett arányában lakoljon, a vizsgálatnak a visszaesés megkívánt mérvének bizonyítását kell mindenek felett szem előtt tartani. Ez esetben is tehát teljesen elégséges, ha a vizsgálat utján felderítést nyer, miszerint vádlott lopás vádja esetében azonos cselekményért már két izben büntetve volt. Nem áll a büntető igazságszolgáltatásnak par excellence érdekében oly súlyos áldozatok árán, mint többi közt az egyéni 3*
