Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
szabadság megcsonkítása, úgyszólván egy egész emberi élet minden lépését kikutatni. Mindebből távolról sem óhajtok arra concludálni, mintha a fényképészetnék hasznavehetőségéhez szó férhetne. Nem kicsinylem, sőt elismerem azon kiváló szolgálatot, mit a fényképészetnek czélirányos felhasználása büntető judicaturánknak nyújtani képes ; mégis oly megszorítással, hogy bűnvádi eljárásunk keretében csupán a nyomozás illetve a vizsgálat során nyerjen legkiváltkép alkalmazást. Nem egy példa mutatja, hogy a véletlen kedvezéséből megszerzett arczkép a bűnügyi nyomozás illetve vizsgálatnak nálunk is mily szerencsés fordulatot adott. A vizsgálatnak uj szálat, uj irányt adva kezébe, egyrészről lehetségessé tette a valódi tettestiek, valamint az Ítéleti büntetésének végrehajtása elól megszökött vádlottnak kipuhatolását, másrészről az ártatlanul gyanúsítottnak gyors szabadulását. Csakhogy nálunk csupán a főváros és némely nagyobb vidéki város rendőrségeinél észlelhetünk tevékenységet a fényképészet alkalmazása iránt. Bíróságainktól mindez ideig el van vonva az alkalom, hogy a saját initiativájukból tehessenek ez irányban valamit. Hogy Ggy-egy vádlottat mai nap lefényképeztetni lehessen, előbb több oldalu nyomatékos okok felsorolását magában rejtő bírói határozatra van szükség, nehogy tuléber számvevőségünk difticultálni kész észrevételezéseinek tegyük ki magunkat. Pedig nemcsak a közérdek, hanem a bírósági szervezetben rejlő körülmények, nevezetesen a bűnügyi vizsgálatokat eszközlő vizsgáló bíráink soraiban beálló gyakori változások sürgetően igénylik a fényképészetnek a mainál sűrűbb felkarolását. A csendőrség is még fokozottabb életrevalóságának adhatná jelét, ha a bíróságtól a kutatott egyénnek arczképét egyidejűleg kézhez vehetné. Látjuk, hogy a bíróságok által kibocsátott stereotyp hangzású nyomozó-levelek mellett a körözött egyéneknek mily jelentékeny százaléka marad kinyomozatlanul; mig ha a Rendőri Közlönyben kiadott nyomozó-levéllel kapcsolatban a keresett egyénnek arczképe is közölve lesz, ennek az emlékezetbe élénken bevésődő lenyomata mennyivel könnyebbé teszi a nyomozás sikereit. Igazságügyi kormányunk tehát a bíróságoktól várt feladai jelentékeny könnyítését, egyúttal a bűnügyek eredményesebb ellátását mozdítja elő, ha elrendeli, miszerint a bűntetteseknek már fentebb megjelölt osztályához tartozók bírósági intézkedés alapján minden esetben lefényképeztessenek, s ezen fényképekből Qgy-^gy példány a csendőrség, illetve a rendőrség részére is átadassék. Hogy mindez nem fictio, nem csupán a londoni és berlint
