Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

34 Farkas Lajos izben itélő első bíróság a pótvizsgálat által feltárt adatoknak bizonyítását nem tartotta szükségesnek. De vájjon, ha a kir. tábla fenti intézkedése semmi látható eredményt se producál, — a mi az ismertetett bünperben valóban véletlennek mondható — ugy a feltevések utján haladó másodbiróságunk büntetőjogszolgáltatásunk legféltettebb kincsén, a szabadságon ütött volna helyrehozhatlan csorbát, a mennyiben a vizsgálati fogságnak törvényszerű mérték hiányában leledző tartamát mindkét vádlottra aránytalan hosszú időtartamra emelte volna fel. Mint megoldásra váró további kérdés áll elő, vájjon a kir. törvényszék intézkedését nem érheti-e gáncs a tekintetben, hogy a P. vádlottra nézve eszközölt pótvizsgálat adatainak kellő bizonyítása, vagyis a beszerzett bizonyítási anyagnak teljes kihasználása nélkül hozta meg ujabb ítéletét. S ebből folyólag kérdésként merül fel, vájjon az ügynek azon stádiumában a fényképészet utján nyert adatoknak bizonyítása minden irányban megejtendő kívánalmat képez-e vagy a bizonyítás azoknak csupán bizonyos részére terjesztendő-e ki ? Láttuk, hogy a közölt esetben mily ellentétes s a felvetett kérdést mennyire bonyolító adatok érkeztek be. Az egyik fegyházban P. vádlottat egészen más nevü s másutt büntetett egyénnek ismerték fel, mint a másik fegyházból beérkezett értesítés szerint. Erre való tekintettel nincs kizárva azon lehetőség, hogy a fegyenczruhába öltöztetett, rövidre nyirt hajjal és borotvált arczczal lefényképezett fegyenczben ennek volt őrei, fegyencztársai annyi különböző személyt vélnek felismerni, hogy ha mindezen különböző egyéniségek illetőségi helyét megállapítani s ennek alapján vagyoni és erkölcsi bizonyítványukat, az elitéltetést tárgyazó bünperiratokat és fogház-törzskönyvi kivonatokat a gyakorlatban követett módon beszerezni, a vádlottat felismerni vélő, különböző fegyházak, börtönök és fogházakban levő felügyelő-személyzetet és fegyenczeket vádlott tagadásának megdöntése czéljából vádlottal szembesíteni akarjuk, ugy a bizonyítási anyagnak oly halmazát hordjuk össze a vizsgálat során, melynek feldolgozása a bűnvádi alapot rendkívüli mérvben terhelő kiadással s a vizsgálati fogságnak aránytalan elhúzásával jár. Körülbelül ezek lehettek a kir. törvényszéket vezető okok is, midőn az ügynek ujabbi felvételénél, mellőzve a pótvizsgálat adatainak igazolását, csupán annak bizonyítására terjeszkedett ki, vájjon Báhony község elöljáróságának jelentése nem foglal-e téves adatot P. vádlottra nézve, s való-e e szerint, hogy P. vádlottnak egy elitélt fegyencz testvére is van a soproni fegyházban? Mint láttuk, P. vádlott az ujabbi végtárgyaláson a vele szem-