Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

32 Farkas Lajos illetőségű s hogy ő Horvát István lenne, mert őt a vizsgálat kezdetén bemondott P.-nak hívják. Ha a pótvizsgálat mindezen adatok kétségtelen felderitésére s P. vádlott tagadásának megczáfolására kiterjeszkedik, ugy az ügy vizsgáló birája kénytelen vádlottat vagy az illető letartóztatási helyekre szembesités czéljából átkísértetni, vagy mindazon nagyszámú egyéneket, kik P. vádlottat felismerni vélték, a vizsgálóbíró székhelyére megidéztetni. Ekként a vizsgálat oly messzeágazása, a bűnvádi alapot terhelő költségeknek oly aránytalan nagysága s a vizsgálati fogság tartamának oly hosszura nyújtása állott volna elő, hogy mindez az igazságszolgáltatás gyors menetének érdekeit nyilván koczkáztatja. Miért is a vizsgálat (hogy helyesen-e vagy nem, alább képezendi eldöntés tárgyát) a pótvizsgálat ismertetett adatainak kö zelebbi és további bizonyításába nem bocsátkozva, az ügy ily stádiumában terjesztetett be a kir. ügyészséghez, s ily stádiumban került ujabb végtárgyalásra. P. vádlott a végtárgyaláson is merev következetességgel maradt meg pótvizsgálati konok tagadásai mellett, tetézve tagadásai netovábbját azon elvetemültséggel, hogy a végtárgyalásra megidézett s vele szembesített fegyencz testvérét szemtöl-szembe megtagadta, tagadván, hogy az testvére lenne s hogy őt Horvát Istvánnak hívnák. S ha kérdezzük : mit eredményezett az alap- és az ujabbí végtárgyalás közötti nyolcz hónapi időköz és P. vádlott megrögzött gonoszságának meggyőző bebizonyodása ? ugy azt válaszolhatjuk, hogy a törvényszék a másodízben megtartott végtárgyalás alapján nem érezte magát késztetve az elsőtől eltérő ítéletet hozni. Távolról sem szándékom, a k. tábla határozatában nyilvánuló azon törekvést, hogy a vizsgálat lehető alapos legyen, rosszallani. Csak azt vitatom, hogy a rendelkezés nem tartotta szem előtt a büntetőper oekonomiáját. A kérdésnek súlypontja ugyanis az, vájjon másodbiróságunk az ügynek azon stádiumában büntető justitiánk követelményeivel öszhangzólag intézkedett-e, midőn —. a bűncselekménynek minősített volta különben sem eshetvén kérdés alá — vádlottnak lefényképeztetésére s ezáltal további pótvizsgálatra utasítást adott ? Erre a kérdésre azt válaszolom, hogy nem 1 Másodbiróságunk figyelmen kivül hagyta, hogy a vádlottal közvetlenül érintkezett elsőbiróság már az ügy első elbírálásánál köteles tekintettel volt azon nem alaptalannak bizonyult feltevésre, hogy P. vádlott nemcsak rovott egyén, hanem megrögzött gonosztevő is. Kétségkívül erre való tekintettel szabta ki P. vádlottra az aránylag súlyos 3 évi fegyházbüntetést. Mert a közvetlenséggel ítélő elsőbiróságtól nem lehet el-