Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)
1889/31 / 1. szám
20 Vargha Ferencz Jelen értekezésemben kérdésünkre vonatkozólag csakis a vádjogra fogok reflectálni, mert az accusatorius pert tartom szem előtt, ebben pedig nemcsak az ítéletnek, de az egész eljárásnak alapját a vád képezi. Ha a vádjog elenyészett, ezzel megszűnt az eljárásnak természetes perjogi alapja. Fentebb rámutattam az Ítélet jogerejének hatására. Ebből, mint okozatból kiindulva, s visszafelé haladva a jogerő eredeti okára : ismét a vádjoggal találkozunk, mely az Ítéletben nyert érvényesülést, s ha az Ítélet perjogilag helyes volt, vagyis ha az a vádra s annak minden egyes részletére reflektált, akkor elöltünk áll a vádjog consumtiója : a vád teljes kihasználása. Ennek hatása két irányban észlelhető : a) Ha a per jogerős határozattal be lett fejezve, a vád ezen jogerős határozatban végleges consumtiót nyert, annyira, hogy újólagos érvényesítése ellen az itélt dolog kifogása (exceptio rei judicatae) hozható fel. b) Ha a per még jogerősen befejezve nincs, akkor egy uj vádnak ezen perrel párhuzamosan való érvényesítése ellen felhozható a perfüggőség kifogása (exeptio rei in judicium deductae). Miután a non bis in idem elve szorosan összefügg a perújítás kérdésével, a mennyiben a vádlott terhére használtatik, a perújítással a kihasznált vádjog ismételt actióba hozatala látszik érvényesülni: ez okból, mielőtt a kérdést tovább fejtegetném, azt vizsgálom, hogy a non bis in idem elve mily viszonyban áll a perújításhoz. A per jogerős határozattal, tehát főtárgyalás előtt végzéssel, főtárgyalás után ítélettel befejeztetvén, az anyagi igazság ezen jogerős határozatban kifejezést nyert. A határozat jogerőre emelkedése által s marasztaló Ítélet esetén a büntetés kiszenvedésével, egyrészt a sértett jogrend helyreállittatik. másrészt ama büntetőjogviszony, mely a bűntett elkövetése által az állam s a bűnös közt létrejött, tartalmilag teljesen kimerittetvén, végleg elenyészik. Ezen elenyészés szüli vádlott azon jogát, hogy azon cselekmény miatt, melyre nézve a vád teljesen consumáltatott, többé ne üldöztessék. Ezen garantia egyúttal alapját képezi a non bis in idem elvének. Minthogy azonban a bünperben nyilvánuló bizonyosság sohasem természeti törvény vagy mathematikai igazság, megtörténhetik, hogy a per eredménye nem az anyagi igazságot tünteti elő, mi, ha a jogerő bekövetkezte után áll elő, többé nem volna helyrehozható. Ez egyrészt az igazságszolgáltatás hiányosságát tanúsítaná, a mi a jog érzetét csökkentené, másrészt azt bizonyítaná, hogy az anyagi igazság s az ítélet közt ellentét létezik. Ennek elhárítása végett sohasem lesz nélkülözhető a perújítás intézménye, mert az ítélet jogerőre emelkedése után csak ezen perjogi intézmény nyújt biztosítékot arra nézve, hogy a hiba kijavítható.
