Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

ez esetben következőleg volna szövegezendő: «I. 20 év elteltével, ha a terhelt halállal vagy életfogytiglani fegyházzal lett volna büntetendő* stb. XV. 113 §. , A 113. §-ban a 35. sz. döntvényben kimondott helyes elv határozottan kifejezendő; mert ezen elv a §. jelen szövegezése mellett épen nem kétségtelen, a mint hogy a 25. sz. döntvény előtt a törvényt maga a m. k. Curia éppen az ellenkező értelemben magyarázta. Ajánlható a németalföldi Btkv. 65. §-ának megfelelő intézkedés felvétele is, mely szerint, ha az, a ki ellen a reatum elkövettetett, a 112. §-ban meghatározott határidő alatt meghal, az indítvány, de csakis ugyanazon határidő alatt, a szülők, a gyermekek vagy a túlélő házastárs által előterjeszthető, a mennyiben be nem bizonyítható, hogy a meghalt személy indítványt tenni nem akart A bűntető jogban nem civilisticns, hanem büntetőjogi szempontok lehetnek csak irányadók. A jelen kérdésben tehát nem irányadó azon civiiisticus szempont, mely szerint az indítvány, mint jus personalissimum, át nem Örökölhető, midőn a büntetőjogi szempont annak kétségtelen felismerésére vezet, hogy az itt ajánlott intézkedés mellőzése ferde helyzeteket szül, a jogérzületet sértő eredményekre vezet, s oly büntetlenséget biztosit, a mely az indítvány büntetőjogi alapeszméjében igazolást nem találhat. XVI 116. §. A 14. sz. döntvény óta ugyan kétségtelen a judicaturában, hogy az indítvány visszavonása a hivatalból üldözendő közreműködőkre ki nem terjed. De ép azon körülmény, hogy erre döntvény volt szükséges, mutatja, hogy a törvényszöveg nem eléggé világos és határozott. Azért az első bekezdés utolsó szavai: «a többiek ellen is», oda volnának módositandók : «azon más közreműködők ellen is, a kik ellen a bűnvádi eljárásnak csak a sértett fél indítványára van helye.» Igaz, hogy a btkvben elfogadott elv — az indítvány s a visszavonás oszthatlansága — ellenében, mások az oszthatóság mellett nyilatkoznak. Ezen álláspontot foglalja el az uj olasz törvény is. Az indokolás hivatkozik Mancinire, a ki a maga javaslatához készített indokolásában élénk színekkel ecsetelte az inconvenientiát, mely abból származik, ha a sértett felet arra kényszeríti a törvény, hogy vagy bocsásson meg annak is, a kit érdekében állana megbüntetni, vagy büntesse meg azt is, a kinek meg szeretne bocsátani. Gyakorlatunkban azonban ilyen inconvenientíák nem fordultak elő, sőt tapasztalásom szerint ép ellenkezőleg inconvenientiákra vezetne az indítvány oszthatósága, melynek igénybevétele rendszerint nem alapulna tiszta indokokon ; s igy nem forog fenn ok, mely a törvényben elfogadott elvtől való eltérést javasolná.