Magyar igazságügy, 1889 (16. évfolyam, 31. kötet 1-6. szám - 32. kötet 1-6. szám)

1889/31 / 1. szám

A büntető törvény revisiójához 15 S nem forog fenn tulszigoru megbüntetés veszélye különösen a magyar birói karral szemben, mely bölcs mérséklettel eddig is csak a legritkább s valóban különösen súlyos esetekben emelte a legsúlyosabb büntetés maximumát. így állván a dolog, az a kérdés, érdemes-e fenntartani azon különben is kétes értékű és vitás különbséget, mely hazai gyakorlatunkban annyi fejtörést, annyi zavart okozott s még folyton okoz. S azt hiszem, hogy nem érdemes. Hivatkozom egy analógiára. A delitto mancato mint önálló büntetőjogi alakzat elvi jogosultsága sokkal általánosabban el van ismerve, mint az eszmei halmazaté ; határai is kevésbbé vitásak. S a magyar törvényhozó még is, és igen helyesen, nem állapított meg reá külön büntetési tételt, s nem tartott attól, hogy ez inconvenientiákra vezetne, s jelesül a delitto mancato fokát el nem ért kisérlet túlszigoru megbüntetését eredményezhetné. A 95- §-al együtt természetesen a 111. §. is törlendő lenne. S minden kétely kikerülése végett a 96. §. akként lenne szövegezendő, hogy az a természeti cselekmény egységére is vonatkozzék ; p. igy : «Ha ugyanazon személy akár egy, akár több önálló cselekménnyel több büntetendő cselekményt stb.» Ellenben akár megtartatik, akár elejtetik a 95. §., nyilván helytelen elitélések kikerülése érdekében szükségesnek tartom azon elvnek világos kimondását, hogy lex generális és lex speciális találkozása esetében csak ez utóbbi alkalmazandó. A németalföldi btkv. 55. §. 2. pontjának megfelelőleg : «Ist für eine Handlung, welche unter eine allgemeine Strafbestimmung falit, eine besondere Strafbestimmung vorhanden, so wird diese alléin beachtet.* Ezen intézkedés gyakorlati szükségét egyebek közt mutatja azon eset, melyben az, ki egy nő-személyt fajtalanság céljából letartóztatott, s a 321. §-ba ütköző bűntett miatt inditvány hiányából az eljárás megszüntettetett: a 323. §-ba ütköző személyes szabadság megsértése miatt a btkv III. §-ára való hivatkozással elitéltetett, s a nyilván téves elitélés csak a m. k. Curia által orvosoltatott. (B. J. T. XV k. 170. 1.) XIII. 104. §. Nem lehet megérteni, hogy az E, L. T. 36. §-ában foglalt intézkedés miért utaltatott az életbeléptetési törvénybe, holott az épen nem átmeneti intézkedés, s a Btkvben a 104. §-nál volna helye és pedig a 18. sz. döntvénynek értelmét visszatükröző szövegezésben. XIV. 106. §. Tanácsos volna a 106. §-ban határozottabban kifejezni azt, hogy az elévülés szempontjából nem az abstract, hanem a biró által in concreto alkalmazandónak talált büntetés irányadó. Ez megfelel az uralkodó elméletnek s az 59. sz. döntvénynek. A 106. §.