Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

Hatáskör és felebbviteli bíróság az egyesbirósági eljárásban 89 való tekintet nélkül, a járásbíróság hatásköréhez fognak utasíttatni, a legfőbb bíróság bizonyos kérdésekben egyáltalán nem nyilváníthatná nézetét, és így még azzal sem vigasztalhatnánk magunkat, hogy feltehető, hogy a kir. táblák a Curia gyakorlatát fognák azokban az ügyekben is irányadónak tekinteni, a melyekben végleg határoznának. A kir. táblák gyakorlatában mutatkozó ellentéteket nem is lehetne másként, nevezetesen a Curia teljes ülési határozatának administrativ uton való provokálása által, kielégítően megszüntetni. E mesterkélt mód ugyanis egyrészről rendszerint csak későn, már meggyökeresedett ellentétek esetében jönne alkalmazásba, másrészről pedig elégtelen azért is, mert az ily elvi határozatok a mindenkori esetben rejlő jog méltánylását nem merítik ki. Ezen okokból, különösen nálunk, nem is tartanám helyesnek a revisiót a járásbirósági ügyekben kizárni, vagy pedig egyébként a felebbviteli érték szerint korlátolni. A félre nézve becsületkérdés lehet, hogy igaza van-e. A felülvizsgálati eljárásnak oly szabályozása mellett, minőt tervezetemben javasoltam, a felekre nézve abból, hogy egy távoli bíróság határozatát kérik ki, rendszerint nagyobb mérvű költségtöbblet nem fog származni. A felülvizsgálati eljárás lényegileg Írásbeli lehet, mert itt nem a tényállás kiderítéséről, hanem a jogalkalmazásról van szó, a mely ugy is hivatalból történik. A szóbeli tárgyalás itt fakultatív lehet és inkább csak a zárt ajtók megetti informatiónak képezi pótlékát. A Curiának tulterheltetését az előleges végrehajthatóság intézménye és a költségtörvény lenne hivatva megakadályozni. Az utóbbiban nevezetesen a felülvizsgálati illetékek és ügyvédi dijak minimuma már egy nagyobb felülvizsgálati értékhez arányban volna megállapítandó. A Curia igazságszolgáltatása drága, sőt nem is lehet olcsó, ha jó akar lenni és nem arra való, hogy könnyelműen igénybevétessék. 0