Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

88 Dr. Plősz Sándor és általában a színvonal emelése szempontjából is szükséges. Azokat az előnyöket pedig, a melyeket a táblai szolgálat a birák kiképezése tekintetében nyújt, más uton, nevezetesen pedig egy egészséges kinevezési rendszer által is jórészt meg lehet valósítani. Különösen fontos volna, hogy a törvényszékek élnökei a felső bíróságok jelesebb tagjai közül neveztessenek ki, persze nagyobb fizetéssel, mint jelenleg. Ez a jogszolgáltatás egyöntetűségét is nagyban előmozdítaná. A törvényszékek színvonalának emelésére szolgálna továbbá a tanácselnökök intézményének életbeléptetése is, kiknek állása a szóbeliség mellett tudvalevőleg éppen nem sinecura. Végül megemlítem még, hogy a felebbviteli hatóságnak a járásbirósági eljárásban a kir. törvényszékekre ruházási, a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése folytán is szükséges. Ellenkező esetben a törvényszékek személyzetét annyira le kellene szállítani, hogy ez nem csak a törvényszékek szellemi színvonalára volna káros, hanem néhol esetleg az ügymenet fennakadására is vezethetne. Az experimentum mindenesetre nem oly veszélyes, mint az, a melyet a bagatell ügyekben a felébb vitelnek mondhatjuk kizárása által koczkáztattunk. A törvényszék a végén is csak a ténykérdésben itél végleg ; a jogkérdésben még felülvizsgálatnak van helye. Ez a felülvizsgálat pedig elég mélyen belenyúl az ügy elbírálásába. Csak arra nem terjed ki, hogy a törvényszék valamely tényt helyesen állapított e meg valónak vagy nem valónak. De még erre is kiterjed, a mennyiben e megállapítás valamely jogszabály megsértésével történt. Kiterjed továbbá nevezetesen arra is, hogy a törvényszék valamely ténykörülményt helytelenül mellékesnek itélt, vagy pedig a feleknek valamely az aktákban constatált ténybeli előadását vagy nyilatkozatát figyelembe nem vette. Azon kérdésben, hogy a járásbirósági ügyekben a felülvizsgálati hatáskört a Curiára ruházzuk-e, döntő előttem az a szempont, hogy a jogegységet az által lehet legjobban megóvni, ha a jogkérdés felülvizsgálatát az egész országban egy legfelsőbb bíróságra bízzuk. Hogy e szempont fontosságát átlássuk, csak arra kell gondolnunk, hogy mennyire megingatja az az állapot a jogérzetet, ha az egyik kir. tábla területén az egyik félnek, a másik területén pedig a másiknak volna igaza, hogy mennyire megrenditi az igazságszolgáltatásban való hitet, ha a fél tudja, hogy ügyét csak azért vesztette el, mert az igazság legfőbb őrét nem kérdezhette meg, hogy neki van-e igaza. A ténykérdésben meg lehet nyugodni az arbitrium boni viri-ben, ott a fél is megnyugodhatik abban, hogy nem sikerült a birót a tény valóságáról meggyőznie, de a jogkérdésben az egyöntetű igazságszolgáltatás kérdése egyenesen a jog vagy önkény kérdése. Minthogy pedig előreláthatólag a szóbeliségen alapuló perrendben is bizonyos ügyek, az értékre