Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

Hatáskör és felebbviteli bíróság az egyesbirósági eljárásban 87 is ott nem azt mondottuk, hogy a tanács ép oly jól van alakítva, ha annak csak két vagy csak egy tagja jeles erő és a többi kevésbbé az. Ott arról volt szó, hogy mi jobb az-e, ha a kezdőket mindjárt egészen saját szárnyaikra bocsátjuk, vagy az, ha őket előbb a törvényszéknél alkalmazzuk. És azután ott kénytelenek vagyunk vele, hogy kezdőket is alkalmazzunk. Ellenben a kir. tábláknál már válogatott, általában jeles kész bírákra van szükségünk, megfelelőleg a válogatott ügyeknek. Fenmaradna tehát a másik mód, hogy t. i. a kir. tábláknál külön tanácsokat alkotunk a kisebb ügyek részére a kevésbbé jeles birákból. Ekkor azonban méltán azt lehet kérdezni, hogy mi külömbség van a között, ha ugyanazok a birák a táblánál hoznak határozatot és a között, ha a törvényszéknél bíráskodnak. Mert hiszen azok a birák, kiket a járásbirósági ügyekben való bíráskodás végett a tábláknál alkalmazni kell, általában véve a törvényszékektől vonatnának el. Igaz, hogy az életben a dolog nem áll szükségképpen ugy, a mint azt itt néhány vonással feltüntettük. Figyelembe veendő az is, hogy a birák különféle tehetségeinek, az egyik biró hibájának és a másik előnyének kölcsönös kiegyenlítése, a nagyobb testületet képező kir. tábláknál könyebben eszközölhető, mint a törvényszékeknél, hol azok a birák, a kiket a táblánál alkalmaznánk szétszórva működnek. Néhány kir. táblát mégis könnyebb gondosan összeállítani, mint a törvényszékeknél egyformán jó felebbviteli tanácsokat alkotni. Azt sem lehet továbbá számításon kivül hagyni, hogy a birák a kir. táblákon, a nagyobb központokon, a folytonos érintkezésben a kiválóbb kartársakkal és a válogatott ügyekkelvaló foglalkozás által képződnek is. Néhány évi táblai gyakorlat tényleg meg szokott a bírákon látszani. Azonban ezzel szemben azt sem szabad feledni, hogy az által, hogy a jobb erőket a kir. törvényszékektől nagy számban a kir. táblákhoz vonjuk, ismét a kir. törvényszékek színvonalát szál^ Htjuk alá. Ezt pedig éppen nem lehet kicsibe venni. Az első folyamodásu bíráskodás tökéletlensége szaporítja a felsőbíróság munkáját és pedig nem csak az elintézendő ügyek számát, hanem az azokban végzendő tevékenység mennyiségét illetőleg is. Kiváló mértékben áll ez a szóbeliség, illetőleg az itt elfogadott teljes felebbvitel rendszere mellett, a hol az első folyamodásu bíróság által rosszul vezetett tárgyalás, a felsőbíróságot az ügy egészen uj tárgyalására és időt rabló bizonyitásfelvételekre kényszeríti. A munkának nagyobb halmaza azután a felsőbíróságoknál is természetszerűen a felületességre vezet. A törvényszékek felebbviteli tanácsaiba beosztott jelesebb birák pedig előreláthatólag nem lesznek kizárólag csak felebbviteli ügyekkel elfoglalva, hanem tevékenységüket más, elsőfolyamodásban elintézendő ügyeknek is szentelhetik. Jelenlétük az elsőfolyamodásu bíróságoknál a biróképzés