Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

Dr. Plósz Sándor azokat elintézni. Kétségtelen, hogy e szempont, bizonyos fokig, kivételesen indokolhatja a külön szakbiróságok szervezését. Azonban visszás volna e szempontnak a bíróságok szervezésénél általában döntő befolyást engedni. A jogélet természete nem tűri meg a hatáskörök elaprózását. A ténykérdés minémüsége és az alkalmazandó jogszabály kérdése nem függ egyedül a keresetbe vett jog minémüségétől. A birtokbirósági ügy nehézsége egy kötelmi kérdésben és a kötelmijogi, pl. szavatossági ügy bonyodalma egy dologijogi kérdésben állhat. Az adóssági perekben örökösödési kérdések lehetnek elbirálandók. A kereskedelmi jog nem csak az u. n. processualis kereskedelmi ügyekben, azaz a kereskedelmi ügyi hatáskörhöz utasított ügyekben nyer alkalmazást, és a köztörvényi biró gyakran jut azon helyzetbe, hogy a váltójognak, és pedig nem is mindig legegyszerűbb szabályait kell alkalmaznia, igy a gazdagodási keresetnél, a fedezeti igények iránti perekben, vagy a compensatio és a váltó adásával történt riovatio kérdéseiben. Sőt a polgári bíró büntetőjogi, közjogi és közigazgatási jogi kérdéseket is kénytelen lehet elbírálni. A continentia causarum szét nem szakitható. Általában ellene szól tovíbbá az ügyi hatáskörök szaporításának, hogy az az ügyek hovatartozásának kérdését komplikálja. Improductiv illetőségi vitákat táplálni nem lehet a törvényhozó föladata. Különösen a vidéken igen kívánatos, hogy a járásbiró lehetőleg általános birája legyen területének, kihez a vidéki ember minden apró peres dolgaival fordulhasson. Azt lehetne ugyan az ügyi hatáskör mellett felhozni, hogy az érték megállapítása is nehézségekre ad alkalmat. Ez az érv azonban általában ellene szól a hatáskör érték szerint való szabályozásának és azt hozná magával, hogy csak a készpénz-követeléseknél fogadjuk el az értékhatárt. Az ingatlanok értékének megállapítása egyébiránt átlag kevesebb nehézséget okoz, mint az ingóké. A különös ügyi hatáskörök ellen szól továbbá azon körülmény is, hogy azok a viszontkereseteknek és a per folyama alatt támasztható kereseteknek (v. ö. tervezetem 285. és 286. §§-t) útját állhatják. A fél gyakran azért nem indíthatna viszontkeresetet, mert az nem tartozik a főpar bíróságának hatásköréhez. Például a kereskedő, a ki egy nem kereskedő által a kereskedelmi bíróság előtt bepereltetett, esetleg nem támaszthatna a perrel összefüggő viszontkeresetet, mert az, miután abban ellenfele nem kereskedő, nem tartozik a kereskedelmi bíróság hatásköréhez. Pedig a viszontkereset és a per folyama alatt támasztható egyéb keresetek intézménye a perek egyszerűsítésére szolgál, a mennyiben az egyik ügy tárgyalása a másik ügyben is felhasználható. Ezenfelül a felperes részéről a per folyama alatt támasztható kereset, a mint azt tervezetemben javasolom (285. §.), azon formalismust is ártal-