Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

Hatáskör és felebbviteli bíróság az egyesbirósági eljárásban 85 matlanná teszi, a mely a keresetváltoztatásnak el nem kerülhető tilalmából származik. Említésre érdemesnek tartom még azon ellenvetést, hogy a járásbíróságok hatáskörének oly kiterjesztése mellett, minőt tervezetemben javasoltam és itt is védek, a törvényszékek nem volnának eléggé elfoglalva. Statisztikai adatokkal e kérdésben nem rendelkezünk, sőt minden irányban ez idő szerint nem is rendelkezhetnénk, még ha el is tekintünk attól, hogy az ily kérdésekben a számok nem nyújtanak kimeritő felvilágosítást, Hozzávetőleg azonban számithatunk arra, hogy a törvényszékektől elvont munkakört nem kis részben pótolni fogja a felebbviteli hatáskör, a melyet reájuk, mint a járásbíróságok felettes bíróságaira, akarunk ruházni. Ha ez. a mi nagyon kívánatos volna, a törvényszékek eddigi munkahalmazának nem felelne meg és azok még akkor sem lennének eléggé elfoglalva, ha az ügyek alapos elintézésére nagyobb súlyt fektetnek, akkor e bajon (?) a törvényszékek számának némi csökkentése által könnyű volna segíteni. Nem tartanám ellenben a törvényszékek személyzetét leszállithatónak. A nagyon is kis testületek tudvalevőleg igen hajlandók az ellaposodásra. A törvényszékek számának nagyobb mérvű leszállítása talán a büntető ügyekre való tekintetből nehézségekbe ütközhetnék. Itt is nem a népességi, hanem a területi viszonyok miatt. Nézetem egyébiránt mindenesetre az, hogy a járásbíróság hatáskörét inkább az értékhatár leszállítása által szabadna megszorítani, mint a külön ügyihatáskörök fentartása által. Csak igen kivételesen áll elő annak szüksége, hogy bizonyos vagyonjogi ügyek a járásbíróság hatásköre alól el vonassanak. így a hitbizományi ügyek, az összefüggésnél fogva, mindig a hitbizomány felett felügyeletet gyakorló törvényszékhez volnának utasitandók. így a bírák vagy közhivatalnokok ellen hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítható perek, mindig a törvényszékhez volnának utasitandók, mert visszás, hogy az egyik biró eljárásának törvényessége felett egy másik esetleg alsóbb bíróságnál alkalmazott egyes bírói személy bíráskodjék és mert az ily kérdéseknek többnyire u. n. elvi jelentőségük van. II. Ugyanazon tekintetek, a melyek a kisebb ügyeknek az egyesbírósághoz való utasítását igazolják, igazolják azt is, hogy azokban a felebbviteli bíráskodást a kir. törvényszékekre ruházzuk. A kisebb ügyek nem tűrik el a nagy költséget, a melylyel a királyi tábla bíráskodása és az az előtt való perlekedés jár. A szóbeliség mellett a teljes felebbvitel a szóbeli tárgyalásnak és esetleg a bizonyítás felvételének ismétlésével, illetőleg ujabb bizonyitásfelvétellel jár. E teljes felebbvitelt legkevésbbí