Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

78 Dr. Plósz Sándor öszhangban áll a harmadik magyar jogászgyülés azon határozatával, hogy az előkészítő iratok «a per érdemének elbírálásánál figyelembe nem jöhetnek». Javaslatomnak birálgatói tehát nem az én szürke theoriámmal, hanem a magyar jogászközönség nézetével állottak szemben. Egyébiránt az illetők alaposságárn mutat, hogy azt a jelentékeny szerepet, melyet én az előkészítő iratoknak a tényállás fixirozásánál juttatok, kiemelni feleslegesnek találták. Itt megelégszem azzal, hogy tervezetem szerint a kis ügyeket, a mennyiben arra szükség van, ugyanazon alapossággal lehet tárgyalni és eldönteni, mint a milyennel a nagy ügyek tárgyaltatnak az első bíróság előtt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy azokban felülvizsgálatnak lenne helye a teljes jogkérdésben a Curia előtt, akkor legalább is annyi garantiáját nyújtottuk az alapos eldöntésnek, a mennyit azok, kik már a másodfokban a jogkérdésre korlátolt felebbvitelt pártolják, általában, minden ügyre nézve nyújtani akarnak. Azonban az egyesbiróság előtt lefolyt eljárást még abban az esetben sem lehet semmibe venni, ha az nem vezetett mindenben a kivánt eredményre. Igen, ha az egyesbiró alatt egy teljesen tudatlan és rosszakaratú egyént képzelünk magunknak. De ily alapon egyáltalán nem lehet igazságszolgáltatási problémák megoldása felett vitatkozni. Általában, az egyesbiróság előtti eljárás hozzá fog járulni ahhoz, hogy az ügy tisztáztassék. A felek tájékozva lesznek ügyök állásáról és a felső biróság is egy, a legtöbb tekintetben már tisztázott és egyszerűsített ügygyei fog szemben állani. A felebbviteli tárgyalás csak egyes kérdésekre fog szorítkozni. Épp azért nem is lehetne érvelésem ellen azon okoskodással előállani, hogy mire való az egész egyesbirósági eljárás, mikor a súlypont úgyis a társasbirósági felebbviteli eljárásban van. Ez az okoskodás, a mely következetesen minden felebbvitel mellőzésére vezetne, még azokra az esetekre sem talál, a melyekben a másodbiróság az első biróság Ítéletét megváltoztatta; nem talál a fentieken kívül azért sem, mert a másodbiróság előtt u. n. nóvum judicium folyik. De ez az okoskodás feledi azt is, hogy az esetek többségének az első biróság előtt kell végleges rendezést találnia. Erre nézve az olyan kevéssé kötött eljárás is, minőt én tervezek, elég biztosítékot nyújt. Ha az egyesbiróság Ítélete az esetek többségében sikeres felebbvitellel megtámadható, ugy ennek főleg két oka lehet. Az egyik az, hogy az első, nevezetesen az egyesbiróságok rosszul vannak betöltve és pedig aránytalanul, azaz a felsőbiróságokhoz viszonyítva rosszul. Nem az egyes, culpose vagy menthetőén elvétett kinevezéseket értem, hanem a rossz alkalmazási rendszert, nevezetesen a dolgoknak oly módon a fejük tetejére való állítását, a milyen többé-kevésbbé nálunk dívik. Az egyesbiróságoknál nem kezdőket kell alkalmazni, kik a jogkereső