Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 2. szám

76 Dr. Plósz Sándor különösen azon körülmény, hogy az egyesbirósági eljárás azon szabályozása, a melyben megállapodtam, a jó igazságszolgáltatásnak legalább is nem nyújtja kevesebb garantiáját, mint jelenlegi perrendünk sommás eljárása, Ezt az állítást annál inkább szükségesnek tartom igazolni, mert én jelenlegi sommás eljárásunkat, melynél az eshetőségi elv hiányzik és a biró szabadabban gyakorolhatja pervezetési tevékenységét, az anyagi igazság kideritésére, legalább az első folyamodásban, éppen nem tartom rosszabbnak, mint jelenlegi rendes eljárásunkat és mert az általam javasolt járásbirósági eljárás az első folyamodásban még szabadabb és a birói felületességnek még tágabb tért nyithat, mint sommás eljárásunk. A járásbirósági eljárás, a mint azt én contemplálom, mostani sommás eljárásunktól főleg abban különböznék, hogy a kiderített tényállás jegyzőkönyvbe vétele nincsen kötelezővé téve. Csak némely fontosabb, valamint oly körülményeknek jegyzőkönyvbe vétele van előírva, a melyeknek a felsőbíróság előtt való ismétlését czélszerünek mutatkozik lehetőleg elkerülni. A tárgyalási jegyzőkönyvben nevezetesen a következők tanusitandók : elismerések (azaz jogelismerések), lemondások és egyezségek, a melyek által a per tárgyát képező jogvita egészben vagy részben elintéztetik; tanúvallomások és szakértői vélemények, valamint a birói szemle eredménye ; eskületételek és azok megtagadása ; a bíróság határozatai és azok kihirdetése. Ezeknek a jegyzőkönyvbe való felvételét előírja a tervezet 316. §-a, mely a járásbirósági eljárásra is ki van terjesztve. Ezen kivül a járásbirósági eljárásban, eltekintve a kereseti kérelem és ellenkérelemtől, a melyekről a 427. §. intézkedik, a jegyzőkönyvbe felveendők a 434. §. szerint a fontosabb kérelmek, továbbá a beismerések (azaz ténybeismerések) és a nyilatkozatok, a melyek az eskükinálások elfogadását és visszakinálását tárgyazzák. A jegyzőkönyvezésnek ezen megszorítását egyrészről a szóbeliségnek megóvása, másrészről pedig az eljárásnak gyorsasága teszi nézetem szerint szükségessé. Az előbbi irányban ismeretes, hogy jelenlegi sommás tárgyalásunk azért vált a gyakorlatban írásbelivé, mert a törvény a teljes döntő tényállás jegyzőkönyvbe vételét kívánja. Mihelyt a biró csak a jegyzőkönyvbe vett előadások alapján Ítélhet, a tárgyalás alatt a bíró és a felek főgondja nem az ügy tisztázására, hanem a jegyzőkönyv felvételére fog irányulni. Ha ügyvédek vesznek részt a tárgyalásban, ezek a jegyzőkönyv teljességét természetesen az által fogjuk legjobban elérhetőnek vélni, ha a jegyzőkönyvet maguk veszik fel és a biró, saját kényelme szempontjából sem fogja őket ebbeli törekvésükben gátolni. Igaz, hogy a jegyzőkönyvnek a felek által való felvételét egy kellően sanctionált tiltó szabálylyal is meg lehet akadályozni.