Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám - Javaslatok a közraktári ügylet körül

Szemle 67 egyenlő jogi jelleggel ruháztassák fel, a rendeletre szóló papírok és scripturalis obligatiók kereskedelmi jogi rendszerébe vétessék fel, különös tekintettel a nagykereskedelem és az ipar igényeire.» Miután a polgári törvénykönyvbe a kereskedelmi törvény előreláthatólag nem tog felvétetni és miután a kereskedelmi törvénykönyvhoz alkotandó novella is nehezen felelne meg a czélnak, mert a zálogjog a kereskedelmi jog több helyén tárgyalandó, szerző a speciális törvényhozás útját tartja egyedül helyesnek. Kifejti, hogy e törvény egyik főtétele az áru feletti rendelkezési jog megszerzési módja, nevezetesen azon rendelkezés, hogy az'arra való zálogjegy már magából a papírból származzék és pedig főleg azért, hogy a letéteményezőnek csődje esetén a szerző megvédve legyen. A forgalomban a papir az árut képviseli, s a közraktár szavatol, hogy az áru természetben megvan. A szerző, illetve a hitelező tehát csupán a nevére szóló zálogjegygyei igazolja magát. Koch nézete szerint a papir teljes forgalmi képességéhez ezeken felül szükséges, hogy azon oltalom, melyben a kereskedelmi törvény a jóhiszemű szerzőt vagy a zálogbirtokost a zálogjegyforgalomban részesiti, terjedelmesebbé tétessék. A kettős jegyi rendszernél, melyben a rakjegy és zálogjegy el vannak különítve, természetesen csak mindkét papírnak birtoka adja meg a teljes rendelkezési jogot; a zálogjegytől elkülönített rakjegy forgatmányai csupán a zálogjoggal terhelt áru fölötti rendelkezési jogot ruházhatják át. Szükséges azonban, hogy a rakjegy birtokosa azon helyzetben legyen, miszerint a zálogtartozást annak lejárata előtt is megválthassa, hogy az áru eladása tekintetében minden conjuncturát kihasználhasson. Ehhez az kell, a mi általános elvek szerint minden ily természetű ügyleteknél áll: hogy a zálogtartozás összegének letéteményezése engedtessék meg. Dr. Koch szerint ennek a raktárvállalatnál kell történhetnie. Az egész zálogjegyrendszer jogi következményei annak természetéből önkényt folynak. A törvényhozási teendőkről szerző következőkép nyilatkozik : <•<Mindenekelőtt a kereskedelmi törvény 302. szakaszát kell eltávolítani, mely szerint csakis az áruk elhelyezése államilag engedélyezett közraktárak jogositvák forgatható zálogjegyeket kibocsátani. E szakasznak eddig csekély gyakorlati fontossága volt, kivált mert a kereskedelmi törvény 304. szakaszában foglalt fentartás mellett némely országos törvény (Bajorország, Hamburg) nem kívánja meg az engedélyezést. A meghaladott engedélyezési rendszer idejéből származik e rendelkezés, melynek benső alapja nincs, mert ily papírok kibocsátása különös veszélylyel nem jár (ép oly kevéssé, mint a rakjegyeké és hajófuvarleveleké). Igaz-, hogy a közraktárak soliditása a zálogjegyi forgalomhoz mulhatatlanuljszükséges, de ezt más eszközökkel is lehet biztosítani. A legtöbb közraktárt, ha nem is az állam, de városok, kereskedelmi testületek és érdek-egyesületek tartják fenn. Kizárólag a közraktári czélra alakított közkereseti társaságok ritkák. A részvény- és részvényes-betéti-társaságok a törvény szerinti nyilvánosság folytán amúgy is nyújtanak némi biztosítékot. Sőt léteznek kizárólag magánosok által alapított közraktárak is (Angliában. SkócziábanX melyeknek nagyszabású üzeme nagy bizalomnak örvend; indokolatlan volna tehát ezeket teljesen kizárni. Minthogy továbbá ezen üzletnél nagy osztalékra nem számithatni, a közraktárak létesítésére nem épen nagy a hajlam. Irányadó szabályul azt ajánlja szerző, hogy necsak a zálogjegyeken