Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)

1888/29 / 1. szám - A természettudomány a justitia szolgálatában

68 Szemle alapuló jogügyletek, hanem a közraktári üzlet is. mint a nagykereskedés segédipara, a kereskedelmi törvény 272. szakaszában nevezett kereskedelmi ügyletek közé soroztassék, és hogy ennélfogva a vállalkozó, mint kereskedő, alávettessék a czégre, a kereskedelmi könyvekre, a leltárakra és a mérlegre vonatkozó rendeleteknek. Kötelezi továbbá a vállalkozót, hogy kereskedelmi könyvein kivül még külön rakkönyvet is vezessen, mely a zálogjegyekben kibocsátott rakjegyeket pontosan kitünteti. Szerző azt hiszi, hogy az elhelyezett árukra vonatkozó egyéb kereskedelmi ügyletek eltiltása alig lesz elkerülhető, nehogy a közraktár a vele kereskedelmi összeköttetésben levők vetélytársává váljék és ezek üzleti titkait kihasználja. A több oldalról tett azon javaslatra, hogy a közraktárak szigorú kezességi kötelezettsége állapittassék meg, dr. Koch ezeket jegyzi meg : «Azon kérdés, hogy mely kötelezettséget vállal magára a közraktár az áruk eltartása tekintetében, sokkal nagyobb mértékben függ a szerkezettől és az áruk minemüségéből folyó szükségletektől, semhogy igy általánosságban szabályozható volna. A jogviszony ugyanis nem olyan, mint a fuvarozóé. Minél nagyobb mértékben fordul a közraktárügy a közbizalomhoz, annál nehezebben viseli el a különös rendőri felügyeletben nyilvánuló bizalmatlanságot, melynek hatálya e téren különben is kétséges. A közönség saját vigyázatossága ezen üzletnél a legjobb oltalom, miként ezt Anglia és Holland tapasztalata bizonyítja. A birodalmi törvényhozás mindenesetre jól fog cselekedni, ha a rakjegyek jogviszonyainak szabályozásán kivül a közraktári ügylet alapfeltételeinek meghatározására szorítkozik, s ez megfelel a kereskedelmi kar óhajainak is.» Dolgozata végén szerző figyelmeztet arra, hogy kár volna a zálogjegy-törvény hatását kicsinyleni; a törvény előmozdíthatja ez intézmény népszerűsítését, a raktározásnál a biztonság érzetét, emelheti az árukra adandó kölcsönök forgalmát és általában az árukra adandó kölcsönök iránti előítélet eloszlását. De mindez azon fordul meg, hogy vájjon a német közraktárakban lesz-e elég élelmesség arra, hogy kitűnő mütani berendezés és mérsékelt dijak által saját igénybevételüket előmozdítják és hogy a hitelintézetek üzleti gyakorlata ahhoz alkalmazkodni fog-e ? / Egy berlini lap a következőket írja : A gyilkossággal gyanúsított Delegrand, miután teljes ártatlansága kitűnt, elbocsáttatott a berlini vizsgálati fogságból Hogy e gyilkossági ügy oly gyorsan kiderült, az a tudomány érdeme, mely nélkül Delegrand valószínűleg bűnösnek találtatott volna. Hollmann vizsgálóbírónak mindjárt kezdetben feltűnt az állítólag meggyilkolt Brüllingerné vérének világosvörös szine. Dr. Quittel törvényszéki orvos ezen körülményre különös ügye lemmel volt és kétségtelenül megállapithatá, hogy Brüllingerné kizárólag széngázmérgezésnek esett áldozatul, mely Delegrandot is majdnem megölte. Azon nyomok, melyeket eleinte fojtogatási jeleknek tartottak, hullafoltok ; a vérfoltok, melyekkel Delegrand ruhája is be volt mocskolva, orrvérzésből származtak, mely e nemű mérgezéseknél nagyon gyakran előfordul. A mérgezés mellett szól Delegrand sajátszerű, zavaros magaviselete is. Mindketten, Delegrand és Brüllingerné, a füstös lakásban tartózkodtak. Brüllingerné kevesebb ellentállási képességgel bírt, őt a gázok megölték ; Delegrand, miután a kályha kiégett, és a füst egy kissé elvo A természettudomány a justitia szolgálatában.