Magyar igazságügy, 1888 (15. évfolyam, 29. kötet 1-6. szám - 30. kötet 1-6. szám)
1888/29 / 1. szám - Javaslatok a közraktári ügylet körül
66 Szemle let, mig a szomszédos frankfurti kerület szaporodást mutat fel ugyan, de csak csekély mértékűt. Bajorországnak Rajna jobb parti része, Württemberg és Baden is megállapodást vagy csökkenést tanusit. Ezek szerint az ügyvédek szaporodása vagy csökkenése, ha nem is mindég, de nagyobbára attól függ, vájjon az illető kerületben annak előtte szabad vagy zárt ügyvédség létezett-e ?» A népességhez viszonyítva roppant egyenlőtlen a birodalom egyes részeiben az ügyvédek száma. 1887 január i-én a rostocki főtörvényszék területén 3602 lakosra esett egy ügyvéd; Kolmarban csak 21140 lakosra; átlag a birodalom 9741 lakosára jut egy ügyvéd. Ezen átlagon alól maradnak a porosz főtörvényszéki kerületek (Berlin és Frankfurt kivételével) a bajor kerületek (München kivételével) továbbá Stuttgart, Karlsruhe és Oldenburg. Érdekes megfigyelni, miként oszlik meg az ügyvédeknek a birodalomban mint egészben mutatkozó szaporodása a letelepedési helyek nagyr ságához képest. Egyes kivételektől eltekintve, nem helyes azon vélemény hogy a nagy városok kiválóan vonzák az ügyvédeket. A kivételek között első helyen áll Berlin városa, hol 1880-ban csak 141 ügyvéd volt, 1887ben 350; a szaporodás tehát 209 vagyis i48'2°/0. E szerint az összes német ügyvédek szaporodásának három tizedrésze Berlinre jut. A százezernél több lakossal biró 20 német városban 1880 január hó i-én öszszesen 1043 ügyvéd volt, 1887-ben n 25 ; tehát 82-vel vagyis 7^9 százalékkal szaporodtak. Ellenben az 50—-100,000 lakossal biró 23 városban ugyanazon időben 397, illetve 479 volt a többlet, mi 8'2-t, azaz 207 százalékot tesz. Az 50,000-nél kevesebb lakossal biró helyeken a mozgalom 2510, illetve 2833, tehát 323 vagyis i2-8°/0 az emelkedés. Ez azt mutatja,. hogy a szaporodás súlypontja, Berlint mellőzve, a középvárosokban található. További érdekesség, hogy az ügyvédek fokozott mértékben telepednek le oly helyeken, a hol csak egyesbiróság van. 1736 ily hely közül 1880. évi január i-én 1068 vagyis 6i'5°/0 volt olyan, a hol egyetlen ügyvéd sem lakott; T887. évi január hó i-én, 1738 közül még csak 950 vagyis 54'7°V Az ilyen helyeken lakó ügyvédeknek száma 1887-ben 1076 vagyis 22,5°/0 volt, azaz az összes ügyvédeknek majdnem egy negyedrésze. Ezen jelenségek is igazolják, mily kevéssé felel meg a valódi tényállapotnak azon feltevés, hogy az ügyvédek kizárólag a nagy városokba tódulnak. A statisztika csak azt nem képes megmondani, váljon nem a nagyvárosoknak ügyvédekkel való tultömöttsége oka-e annak, hogy a kisebb helyekre szorulnak. Javaslatok a közraktári ügylet körül. Egy nemrég közzétett értekezésében dr. KochR. vázolja a Németországban mutatkozott ujabb törekvéseket ezen irányban, és külön warranttörvényt sürget. Ennek feltétele gyanánt hangsúlyozza, hogy a zálogjegytörvényt nem szabad a particularis törvényhozásra hagyni, mert az ügy, a kereskedelmi jogba tartozik, melynek fejlesztése törvény szerint a birodalom dolga. «Arról van szó», úgymond, «hogy a kereskedelmi törvénykönyvben szabályozott kereskedelmi dologi jog kiegészíttessék és hogy egy sajátszerű papir, melynél szükséges, hogy a különböző gazdasági területeken
